10.

 18+

  Jobban nem is kezdődhetett volna a reggelje, maximum, ha Loreley takarítani megy hozzá és nem csak ruhákat hoz neki. Pedig már a ruhát is beszerezte az egész szórakozáshoz… izgatta a fantáziáját a hevessége, ahogy újra rárontott és nem tudott tovább ellenállni neki. Talán itt volt az ideje, hogy behajtsa, ami jár, leszakítsa a szőlőt, ha már sikerült felingerelnie és tűzet gyújtania benne.

   Még ittas volt és esze ágában sem volt kikeveredni ebből az állapotból, ezért a pár korty hideg bor jót tett neki, felfrissítette és elandalította. Látta a kék szemek háborgáságban, hogy hatással van rá, kívánja, még ha el is akarja lökni magától, teste megremegett, ahogy nyelvét végig húzta a nyakán, aztán fülcimpáját a foga közé vette és kicsit meghúzta. Esze ágában sem volt elengedni, üresnek érezte magát, magányosnak, akinek szüksége van valamire vagy valakire, aki legalább pár percig elhiteti vele, érdemes élni és vannak még örömök az életben, ha boldogság nem is. Az alkohol nem segített, csak elódázta a pillanatot, ameddig tükörbe kell néznie és tanácskoznia az élete felett.

   Vajon visszacsókolná? Vagy felébresztené a cigi és az alkohol íze? El kell mámorítania, mielőtt igazán ellenállna neki. Neki fordította a falnak és testével préselte neki, férfiassága keményen feszült neki a hasának, ami még tovább izgatta.

-          A francba is eressz el – sziszegte újra, de tudomást sem vett róla.

   Mindenkinek ezt mondja egy jó menet előtt? Miért kéreti magát ennyire? Miért áll ellen a vágynak? Óvatosan dörzsölte neki merev férfiasságát az ölének, aztán gyengéden a nyakába harapott, szabad kezével megfogta a csípőjét, egyik lábát a combjai közé nyomta és lassan mozgatni kezdte, teljesen a falhoz nyomva vele.

-          Behódolni nagyon morbid lenne? – suttogta a fülébe, majd a szemeibe nézett. A hangja remegett a vágytól, mely felforrósította a sejtjeit. A világ hirtelen nem is tűnt annyira sivárnak és kietlennek.

-          Nálad nagyobb barmot nem hordott a hátán a föld – szisszent fel idegesen, de a hangja remegett, nyakán vadul lüktetett az artériája, szemei pedig homályosak voltak a vágytól, s ha ez nem lett volna elég megerősítés, csípője megmozdult a combja felé.

   Gúnyosan elmosolyodott. Mi számít erőszaknak? Ha a nő is akarja, de nemet mond, mégis tovább gerjeszted, ameddig meg nem törik, az nemi erőszak lenne? Szüksége van rá. Az érintés varázsa tovább vezette kezét hajáról egészen a derekára, majd a fenekére. Belemarkolt, szorosan vonta combjához.

   Loreley válaszként összeszorította a fogsorát, vagy azért, hogy nyögését fojtsa így el, vagy azért mert továbbra is a pokolra kívánja, csak már megunta hajtogatni. Lustán elmosolyodott, mellkasa a nő melleinek feszült, amiktől bizseregni kezdett minden tagja, főleg, mikor megérezte, hogy mellbimbói megkeményedtek.

-          Ez az, amit szeretsz? – futatta végig nyelvét a fülkagylóján, aztán be a fülébe, végül meg kihúzta, amitől a törékeny test újra megremegett. Elkapta az egyik csuklóját és a feje fölött a falnak szorította.

   Játék lenne az egész, amivel már az amúgy sem elhanyagolható izgalmát próbálja tovább húzni? Belemarkolt a combjába, felrántotta a derekához, és férfiasságát nyomta hozzá, hogy tovább izgassa ruhán keresztül a csiklóját.

-          Eressz el, vagy sikítok – zihálta izgatottan, reszkető hangon.

   Rávillantotta a szemeit, mélyen a szemeibe nézve, hogy kiolvashassa belőle az igazi válaszokat. Szüksége van rá, mert egyébként lehet belepusztul a világba, ha így folytatódik. Unta az alkoholt, unta a szórakozást, unta a hülyeségeket és unta a koncerteket is, ha nem volt kiért énekelnie, ha nem volt miért értékesnek lennie és jónak. A rajongók persze szerették, de ő nem szerette viszont őket, így nem jelentettek számára mást csak üvöltő tömeget, akik bíztatják, azonban nem mentik meg a haldoklástól.

   Mikor bukott el ennyire? Miért mástól várja, hogy megmentse?

   Szüksége van a nőre, nem azért, hogy megmentse és nem is azért, hogy vele együtt zuhanjon, egyszerűen csak pár perc kikapcsolódást akar, ameddig nem gondol a világra és megbocsát az emberiségnek, amiért olyan, amilyen.

   Ideje lecsapnia és megbénítania az egeret, fogait belémélyesztenie és tehetetlenné tennie. Loreley vágyott rá, de menekülni akart, ő pedig még sem fogja megerőszakolni. Az lesz a legjobb, ha elhallgatatja. Beletúrt újra a hajába, keményen, határozottan csókolta meg, higgadt önuralommal mégis, olyan szenvedéllyel, ami bármilyen páncélt fel tud olvasztani, egyszerűen csak bele akarta sűríteni azt, amit a színpadon is ki tudott adni magából.

Ville csókja erőszakos volt, követelőző, visszautasíthatatlan vagy sokkal inkább ellenállhatatlan, percekig keményen tartotta magát, mert zavarta, hogy úgy bánik vele, mint egy ribanccal, de ahogy a férfi finoman az alsó ajkába harapott, rájött, hogy már abban a percben elveszett, hogy a falnak nyomta. Lassan tétovázva, nyitotta szét a száját és engedett utat a nyelvének, miközben a kezei is fellázadtak ellene és ahelyett, hogy eltaszították volna a férfit, közelebb vonták a testéhez, bár ez szinte lehetetlennek tűnt.

Ville halkan belenyögött a szájába, mikor az ujjaival a hajába túrt, majd éhesen a szájába szívta a férfi borízű nyelvét, ami a sok cigi és alkohol ellenére is, édes volt és cseppet sem kellemetlen ízű.

Egyre többet és többet akart, nem tudta tagadni se maga, se a másik előtt, a vágyak hirtelen csaptak le rá, a szenvedély pedig maga alá temette. Nem akart józanul gondolkodni, akarta őt, a testét, a bőrét, a csókját.

Le akart vele feküdni, amúgy is olyan rég volt már valakivel, hogy el is felejtette milyen, ha az extázis elsodorja, ha valaki megérinti, belé mar, ha a magáévá teszi. Ville amúgy is csak ennyit akart tőle, azt nem kell tudnia a végén, hogy ő is élvezte az egészet, a tartozását mégis kiegyenlíti, ha megteszi. Így is, úgy is, egy ostoba beképzelt ribancnak tartotta, hát akkor teljesen mindegy, ha tovább erősíti ebben a hitében.

A kemény test, még jobban nekifeszült, aztán durván a feneke alá nyúlt, felemelte, ő pedig engedelmesen kulcsolta körbe a lábaival a vékony derekat, miközben egy percre se engedte el az ajkait. Az ujjaival a vállába kapaszkodott, miközben a zöld szemű ördög cipelni kezdte valamerre, az ujjait pedig keményen a fenekébe vájta.

Mire egy kicsit észhez tért, már egy ágyon feküdt, a férfi pedig a ruháit cibálta le róla, amiben önként és dalolva segített neki. Fogalma sem volt arról, hogy mikor hámozta ki a ruhájából, mikor szedte le róla a melltartót vagy mikor görgette le a csípőjéről a bugyit, egyszerűen csak élvezte a perzselő csókjait, a felfedező ujjak édes játékát a bőrén, miközben ő is érintette a fölé tornyosuló testet. Mindenhol próbálta elérni, mindenhol próbálta csókolni, úgy szorították egymást, mintha ez lenne az utolsó órájuk a világon és ki akarnának élvezni egymás társaságában minden egyes másodpercet.

Ville a melleit masszírozta, a hosszú ujjai közé csípte a mellbimbóját, ő pedig kéjesen felnyögött az érzéstől. Az öle nedvesen lüktetett, egyre többet és többet akart belőle, magában akarta érezni, de a férfi másképp döntött. Lassan csókolta végig a combja tövét, majd a nyelve hegyét a nedves hüvelyébe fúrta, amitől azt hitte rögtön elélvez. De még nem akarta a mámort, ki akarta élvezni, azt amit a szenvedélyesen idegen adni tudott neki és valahol az is benne volt, hogy ő is vissza akart adni minden egyes gyönyörteli érintést, amivel a hosszú ujjak becézték a testét, vagy amit az édes ízű nyelvével okozott neki. Egy felejthetetlen élményt akart maga után hagyni, olyat amilyet semmilyen másik nőtől nem kaphat meg.

Ville ajkai erőszakosan tapadtak a csiklójára, szinte felfalta, miközben néha felnézett rá. A pillantása sötét volt a vágytól, homályos az őrült szenvedélytől, ami magával sodorta mindkettejüket, ő pedig nem bírt szabadulni a zöld szemektől. Mindent megtett, hogy a férfi fejét még jobban a combjai közé szorítsa, a haját túrta, miközben halkan sóhajtozott attól, amit Ville a nyelvével művelt, aztán, amint megérezte a hüvelyében az egyik ujját, megfeszült a teste. Nem tudott tovább birkózni a kielégüléssel, a vágyai nyertek, halkan sikított fel, miközben a fejét hátravetette, az oly’ régóta hanyagolt orgazmus pedig az egész testét görcsbe rántotta. Egy fél percre a szemei is fennakadtak, aztán erőtlenül dőlt vissza a puha matracra, miközben a férfi tovább kínozta az így is túl érzékennyé vált testét, egészen addig, míg annyira össze nem szedte magát, hogy felhúzza magához, majd megcsókolja. A bor, a cigaretta, a férfi íze és az övé keveredtek a szájában, amitől még inkább megőrült. Gyors mozdulattal gördítette Villét a hátára, aztán fölé mászott és végigcsókolta minden egyes porcikáját, egészen a keményen lüktető férfiasságáig. Az ujjaival a tetoválásait simogatta, valósággá váltva az eddigi képzelgéseit, majd lassan végignyalta a kőkemény erekcióját, a tövétől egészen a végéig, hogy aztán az egészet megpróbálja eltüntetni az ajkai között. Ugyanúgy tette, ahogy az előbb Ville, a testét simogatta, miközben a szájával kényeztette és mélyen a szemébe nézett. A férfi teste meg-megrándult, mikor nagyobbat szívott rajta, aztán nagy levegőt vett és teljesen a torkára engedte, amitől a zöld szemű ördögnek elakadt a lélegzete.

Hirtelen rántotta fel, maga alá gyűrte, aztán minden további teketóriázás nélkül szétfeszítette a combjait, durván beléhatolt, amitől mindkettejük torkát egy elégedett sóhaj hagyta el, aztán azonnal mozogni kezdett benne. A lökései kemények voltak, szinte erőszakosak, néha fájdalmat is okozott neki, de a kéjjel keveredve, az egész csak még jobb volt. Harapták és csókolták a másikat, a körmeivel a hátát cifrázta ki, miközben próbált hozzászokni a feszítő érzéshez. Túl rég volt már bárkivel is, ahhoz, hogy Ville óriási vágyát, könnyedén tudja magába fogadni, a férfi pedig hiába érezte, hogy szűk, nem törődött vele, teljesen kihúzódott belőle, majd visszatolta magát, egészen a méhszájáig hatolva. Egy-egy durvább mozdulatnál azt hitte kettészakad, de nem foglalkozott az egésszel, akarta, túlságosan is ezt az édes fájdalmat. A mozgásuk egyre kapkodóbbá vált, egymás szájába lihegve érték el a végső beteljesülést, ami úgy csapott le rájuk, akár egy hurrikán.

A férfi még párat lökött rajta, aztán erőtlenül borult rá, hogy a mellkasán pihegje ki magát. Lassan simogatta a hátát, míg le nem gördült róla és meg nem próbálta a mellkasára vonni, de úgy döntött, hogy a romantikus összebújás ebbe az egészbe már nem fér bele. Ville megkapta, amit akart, mindketten élvezték, csodálatos volt, de az egész nem szólt többről, mint, hogy dugtak egy jót, így lassan felült az ágyon, aztán a fehérneműjéért nyúlt.

-          Mit csinálsz? – Kérdezte a férfi halkan, a derekát simogatva.

-          Felöltözöm – felelte hidegen.

-          Miért? – Jött a halk kérdés, miközben Ville is felült, aztán miután végignézte, hogy húzza magára a bugyiját, visszarántotta az ölébe.

-          Leszoptalak, megdugtál, a tartozás semmis, ezt akartad. Megkaptad – nézett keményen a szemébe.

   Értetlenül pislogott a nőre. Egyszerűen… nem értette. Rosszul hallotta volna, amit mondott neki? Beletúrt a hajába, jót keféltek, az egyszer biztos, megkockáztatta volna, hogy a szeretkezéseket leszámítva, amiben része volt, élete legjobb menetének nevezhető a dugásai között, de… Újra a hajába túrt, majd megmasszírozta a szemeit, miközben Loreley felöltözött.

   Azért csinálta, mert ezt mondta? Hogy így egyenlítse a tartozását? Nem… erre a gondolatra ökölbe szorult a keze, felpattant az ágyról, miközben felhúzta a melegítőnadrágját.

-          Van a közelben egy étterem, jó a reggelijük – ajánlotta, tudomást sem véve a nő előbbi szavairól. – És nem csak rántotta van – tette hozzá apró mosollyal.

   Loreley rápillantott, miután lehúzta a pólóját. Felvonta a szemöldökét.

-          Süket is vagy nem csak nehéz felfogású? – kérdezte jéghidegen.

   Ettől a hangtól görcs ált a gyomrába és nem az a jó fajta. Irritálta az idegeit, egyszerűen rosszul volt tőle. Lehet, még mindig részeg, de az is biztos, hogy kezd egyre dühösebb lenni.

-          Mi van? Felcsaptál nehezen megszerezhető nőből olcsó ribanccá? – sziszegte, miután nem tudott tovább uralkodni az indulatain.

   Az biztos, hogy nem ribanc, de jelenleg ez az egy szó jutott az eszébe. Elég szűk volt, hogy tudja, régóta nem volt senkivel, talán kicsit durván is bánt vele, fájdalmat okozva, de élvezte, így nem tartotta akkora gondnak…

-          Te akartál egy szopást és te akarsz megdugni, amióta megláttál az egyik este – nézett rá értetlenül, közönyösen. – A számla kiegyenlítve – vonta meg a vállát, aztán felhúzta a kabátját is.

-          Ezt kurválkodásnak hívják, csak nem pénzzel fizettem – jegyezte meg higgadtan, visszafogva az indulatait, remélve, hogy ez legalább hatással lesz Loreleyra.

   Megvonta a vállát, aztán elindult az ajtó felé. Hirtelen elé lépett és becsukta az ajtót, majd neki dőlt, mellkasa előtt keresztbefonta karjait. Nem tudta mit akar, de nem ezt, nem fogja hagyni, hogy csak így távozzon. A pár perc öröm meg volt, azonban az üresség, amit érzett, nem javult, ha lehetséges, még rosszabbá vált.

   Reggelit akart, vele, kettesben. Nem cipel bármilyen nőt az ágyába és utána nem hagyja csak úgy lelépni. Nem osztja meg magát úton útszélen ribancokkal, nem kefélte körbe a világot sem, pedig megtehette volna. Jelentkezők mindenhol voltak és nem csak a rajongói, ez viszont… Loreley bemutatta neki, hogy sokkal több tűz van benne, mint azt képzelni merte volna, most meg újra közönyös és hideg, aminél jobban semmi nem húzta fel.

-          Dolgom van – szólalt meg.

-          Teszek rá – húzta el a száját, palástolva az igazi érzéseit.

-          Mit akarsz még? Megkaptál mindent – jelentette ki, mintha az egész semmit nem számítana.

   Hihetetlen vágyat érzett rá, hogy megpofozza, amiért olyan, amilyen. Bántotta az is, hogy nem kér belőle, hogy mint egy farkat, kihasználta. Mereven nézett a kék szemekbe. Úgy érezte, muszáj innia valamit, mert megőrül egyik pillanatról a másikra.

   Elvigyorodott, álarcot húzva magára.

-          Még nem, nem látod milyen kupi van? – intett kezével a szoba másik vége felé.

-          Nem fogok takarítani, egyébként is, azt mondtad egy szopással egyenlíthettek. Ráadást is kaptál, legyél boldog.

-          Összefűztem az ujjaimat – felelte pimaszul, mire a kék szemek újra elsötétedtek egy kicsit. – Nem jöttél még rá, hogy nem szabad hinni nekem?

   Helyes, csak érezzen valamit, mert a közönyétől túlfeszülnek az idegszálai és az őrület kerülgeti.

-          Nem hallottál arról a szóról, hogy becsület?

-          Becsületes vagyok, ha nem fűztem volna össze őket, akkor most elállnék az útból – döntötte félre a fejét. – De nem verlek át, tényleg így voltak – emelte fel újra a kezét, önelégülten vigyorogva, diadallal nyugtázva, hogy Loreley kezd kijönni a sodrából. – Egyébként este koncert is van, szóval, ha azt akarod, hogy rajtunk legyenek a ruhák el is kell jönnöd. A helyedbe sietnék, ez nem pár napos meló – sóhajtott nagyot, aztán az egyik asztalra nézett.

   Vigyorogva fordult a nő felé. Nincsenek egy súlycsoportba így esélytelen, hogy ki tudjon jutni mellette, vagy azt teszi, amit mond, vagy képes estig az ajtónak dőlve állni. Pusztán szórakozásból, heccelésből.

-          Ott a ruhád is, édesem – bökött fejével az asztal felé.

-          Szerintem a fogva tartás törvénybe ütközik – szólalt meg enyhén remegő hangon.

   Nagyokat pislogva nézett rá. – Nem mondod? Feljelentenél? A céged reklámarcát? – kuncogott fel. – Kemény vagy cukorfalat, de ezzel nem hatsz meg – nézett rá mosolyogva.

Kezdte nem érteni az egészet. Azt hitte, hogy vége lesz, ha lefekszik vele, de úgy tűnt az egész sosem ér véget. Fogalma sem volt arról, hogy mit akar még tőle, már nem volt semmi amit adhatott volna és igazán nem is akart többet. Már így is túlment egy határon azzal, hogy beállt a kurvái sorába és az ágyában kötött ki.

Végül is igaza volt Villének. Kurvává vált, hisz lefeküdt vele, azért, hogy ne tartozzon többet a reklámért, ami szép kis bevételt hozott nekik alig pár nap alatt.

-          Takarítást akarsz? Legyen – vette le újra a kabátját, majd dühösen pakolni kezdett, lehúzta a férfi ágyneműjét, ami még mindig intenzíven árasztotta magából a szex mámorító illatát, aztán benyúlt a szekrénybe és újat tett fel. Beágyazott összeszedte a szétdobált ruhákat, majd várakozás teli pillantást vetett rá, ahogy az ajtó elé állt, hogy kijusson a férfi cuccaival oda ahova a mosógépet tartja.

-          Reggelizni akarok – sóhajtott fel Ville.

-          Nem érdekel mit akarsz – sziszegte hidegen. – Takarítás volt az alku és ott nem volt keresztben a kezed. Ribancot csináltál belőlem, most már cseléd is leszek, de kurvára nem érdekel csak az, hogy végre engedj el örökre – nézett mélyen a szemébe, hogy végre felfogja nem viccel. Nem akar tőle semmit, már így is felforgatta a világát, több bonyodalom pedig nem kellett neki.

-          Nem csináltam belőled ribancot, te is akartad és én is – felelte Ville higgadtan, miközben továbbra is az ajtónak támaszkodott.

-          És akkor mi van? – Nézett rá értetlenül.

-          Akkor az van, hogy szórd szét azt a sok szart, amit szorongatsz és menjünk el enni – szólt rá halkan.

-          Rohadtul ne parancsolgass nekem. Elegem van belőled érted? Mi a francot akarsz? Megkeféltél, jó volt, de attól még nem fogok veled együtt reggelizgetni. Nincs semmi közünk egymáshoz és nem is lesz. Te sem akarod én sem, akkor meg a francnak ez az egész baromság? – Kérdezte fagyos hangon, bár az indulatai forrtak, de feltűnt neki, hogy ha érzelemmentesnek mutatkozik azzal jobban idegesíti az előtte álló erőszakos barmot, mintha tombolna.

-          Mert én nem szoktam mindenkivel kefélni és ha már valakit meg is dugok, szeretek az ágyban heverészni vele szex után vagy reggelizni, ebédelni, vacsorázni, tök mindegy. Amúgy sem vagy ribanc, bár most per pillanat próbálsz úgy viselkedni, de ez a gyerekes álca nevetséges. Olyan vagy, mint egy durcás hörcsög, aki nem kapott eleget, de ha gondolod reggeli után visszajöhetünk ide – ajánlotta fel pofátlanul neki.

-          Tudod mit? Dögölj meg – szórta le a kezében lévő dolgokat, majd ismét nekiállt vetkőzni. – Dugni akarsz? – Húzta le a ruháját újra. – Gyere és dugj meg – ült le az ágyra, miközben kihívóan nézett rá.

-          Hagyd abba – szólt rá a férfi mikor a melltartóját is hozzávágta. Dühösnek tűnt, de már egy cseppet sem érdekelte.

-          Kurvát akarsz, itt van – állt fel majd hátat fordított Villének és a lehető legerotikusabban tolta le magáról az utolsó kis textilt is, hogy aztán meztelenül feküdjön végig az ágyon.

-          Nem akarok kurvát – nézett rajta végig, miközben a szemei újra elsötétedtek a vágytól, a nyakán lévő ér kidülledt és szaporán lüktetni kezdett, miközben a mellkasa is egyre erőteljesebben süllyedt és emelkedett. Nem tudta ő sem letagadni, hogy akarja. Újra. Neki meg nem volt ellene egy csepp kifogása sem. Ha már egyszer elbaszta a mai nap folyamán, ráadásul szó szerint akkor a kettő vagy esetleg a három már nem számít.

-          Te sem tudod mit akarsz igaz? – tárta szét a combjait szemérmetlenül, miközben a haját hátradobta, hogy semmi ne takarja el a testét a zöld szemek elől. – De ahogy elnézlek igenis meg akarsz dugni megint – nézett végig rajta. A vékony mackónadrág nem tudta leplezni, hogy megint kőkemény, az arca viszont arról árulkodott, hogy feszült.

-          Reggelizni szeretnék – nyelt nagyot Ville.

-          Hát persze – mosolygott rá gúnyosan, miközben végigsimított a saját hasán.

-          Öltözz fel, nem foglak megint megdugni. Így nem – rázta a férfi a fejét.

-          Miért, hogy akarsz megdugni? Hátulról? A falnál? – Állt fel, majd közelebb lépkedett hozzá. Tudta, hogy a tűzzel játszik, de nem érdekelte egy cseppet sem. Már nem volt mit veszítenie, elvégre meghazudtolta az elveit és ágyba bújt vele, hagyta, hogy megdugja, sőt le is szopta. Teljesen mindeggyé vált az egész.

-          Fejezd be – csattant fel a férfi hirtelen, amitől jeges kacaj tört fel a torkából.

-          Elengedsz végre? – Nézett rá hidegen.

-          Nem – jött az azonnali válasz.

-          Akkor megdugsz megint? – Kérdezte miközben hozzá simult.

-          Nem – rázta meg a fejét Ville.

-          Takarítsak ki? – Simított végig a férfi állán incselkedve.

-          Nem – sóhajtott nagyot.

-          Akkor mégis mi a fenét akarsz a hülye reggelizésen kívül? – Kérdezte ridegen, mintha nem számítana semmi. Talán mert nem is számított.

9.

   Alapvetően nem tetszett neki, hogy a fiúk úgy simogatják a lányt, mintha valóban a barátnőjük lenne. A birtoklás összemosódott a féltékenységgel, ami csak felhergelte a tudatát, de az, hogy kiosztották, mint egy gyereket és megalázták minden idegszálát túlfeszítette. Összezárta a fogait, érzékei tomboltak, a szürke szemekbe bámult és rettenetes nagy késztetést érzett rá, hogy beverje a férfi arcát. Pusztán kedvességből azt a pulcsit vette fel, amit Loreley adott neki, hogy ezzel is a boltjukat reklámozza, de úgy látszott egyikőjüket sem érdekli az egész.

   Lehajtotta a fejét, a sejtjei mintha új életre keltek volna az agresszió teljesen elöntötte, még csak egyszer ütött meg egy férfit, s még mindig szégyellte magát miatta. Higgadt volt, az önuralma tökéletes, mégis, egyik percről a másikra teljesen elvettek tőle mindent, a harag feloldódott a vérében, Bam egész testében megfeszült mellette…

-          Gyere Ville – karolta át valaki a vállát. Azonnal tudta, hogy Migue az, mert elég alacsony volt és sokszor tette ezt, így felismerte mennyire húzza le az ő vállait. – Igyunk, mert kezd… - hirtelen elhallgatott és ő is a társaságot figyelte, elengedve őt.

-          Várj egy pillanatot – szólalt meg jégdermesztően rideg hangon. – Nem kell semmit megbeszélnetek – jelentette ki halkan és keményen. – Szívességet tettem nektek, tettem volna még többet is, teljesen ingyen, annyi kéréssel, hogy hozzátok el Loreleyt a koncertre, ebben semmi zaklatás nem volt, mint ahogy egy vacsorára elhívni egy lányt sem zaklatás – belenézett a kék szemekbe hirtelen indulat és keserűség marta a torkát. – Többet láttam benned, mint amennyi valójában van, csak egy beképzelt liba vagy, én pedig ebből nem kérek. Ilyet bármelyik sarkon találok.

   Szavai keményen hangzottak el a feszültségtől súlyos levegőben, végítéletként zengtek. A szürke szemek tulajdonosámak agya valószínűleg az utolsó szavaira pattanhatott el, cigiért nyúlt, miközben a férfi megpróbálta megütni, egyszerűen félrelépett, míg a barátja hirtelen utána rávetette magát és lefogta, mielőtt újra próbálkozik.

   Dugják hárman, ha ez nekik megfelel. Prédát nem szokott veszni hagyni, de ha valójában a nemes őzről kiderül, hogy pusztán egy tyúk a többi közül, arra nem lesz éhes egy farkas sem, amelyik finom, omlós falatokról álmodik.

   Rágyújtott, elfordult a társaságtól, csalódott volt és keserű, az egyetlen reménye az alkohol, ami soha nem hagyja cserben, nem csalja meg és csalódnia sem kell benne. Pedig már… egészen elhitte, hogy van valaki ebben az elcseszett világban, aki legalább egy kicsit életre tudja kelteni, aki kihívja maga ellen, és akit élvezet hajszolni. Tévednie kellett, a többiek túl hamar feküdtek a matracára, míg Loreleyt nem is szívesen látta volna már ott. Megválogatta milyen nőkkel fekszik le, a beképzelt libák pedig nem tartoztak közéjük.

   Migue mellette haladt, feszültnek tűnt, míg Bam a háta mögött követte, mintha félne tőle, hogy a srác ráveti magát.

-          Szerezz valami piát – szólt, miközben a szórakozóhely előtt neki látott pár autogramot kiosztani és mosolyt varázsolt az arcára, de ebben semmi vidámság nem volt.

   A többiek is megjelentek mellette és hamar kapott egy üveg vodkát is Bamtól, mire a negyedéig leitta, majdhogynem egy húzásra, a jókedve visszatért. Ha valaki újra és újra csalódik az egészen hozzászokik a fájdalomhoz, próbál nem reménykedni többet… de valahogy a szív teljesen máshogy működik. Mindig újra és újra remél, akárhányszor is zúzzák össze.

-          Menjünk a kedvenc helyünkre – rendelt taxikat Bam.

   A legszívesebben kint maradt volna a hideg levegőn vagy elbújt volna valahova, hogy egyedül legyen, csendes magányban, amíg kiheveri az újabb csalódást. Az viszont csak ront a helyzeten, tapasztalatból tudta, a legjobb berúgni és végig hülyéskedni az estét, hogy még másnap is részeg legyen, és ne gondoljon azokra a perzselően kék szemekre, melyek megbabonázták egy kicsit, s megcsalták.

-          Hé, Ville – lökte oldalba Migué. – Szerinted mennyi az esélye, hogy lehagylak felesekben?

-          Egymillió a nullához – villantott rá egy mosolyt már a kocsmában ülve.

-          Én is beszállok – sóhajtott fel Bam, mintha megérezték volna, hogy erre van most szüksége, hogy totálisan szétcsapják magukat vele együtt. – Öt?

-          Hat – vetette oda. – A szerencseszámom – tette hozzá.

   Jócskán részeg volt már így is, de jókedve az nem lett tőle. Nem baj, majd csak javul a helyzet. Linde hozta oda hozzájuk az italt, letette mindegyikük elé.

-          Teljesen hülyék vagytok – egymás mögé állították a poharakat. – Akkor számolok… egy… kettő… három!

   Egyszerre kaptak az elsőhöz, lehúzta, a másodikat is egyszerre ürítették ki, a negyediknél Bam viszont befogta a száját, hogy ne hányja el magát, míg Migue bírt még egy kört, aztán felüvöltött. A kocsmában mindenki szurkolt, Gas a pulton dobolt, Linde az asztal mellett guggolva figyelte a poharakat.

   Felpattant, ahogy az utolsó poharat is kiürítette és a falhoz vágta, ahol nem volt senki. A csajok visongtak, ismerte őket, barátságos hely volt ez, ahova törzsvendégek jártak, tapsoltak és gratulációkat üvöltöttek, míg valaki berakott valami kemény diszkó számot.

-          Ezt baszhatjuk – szólalt meg Migue, míg Bam továbbra is küszködött.

   Felröhögött, majd megveregette barátja vállát.

-          Ne aggódj, pár év és könnyebben fog menni.

-          Öreg vagyok én már ehhez – csóválta meg a fejét. – A pizsit is mindjárt lövik.

-          Hajnalig biztosan nem – vigyorgott, majd felállt a székre. – Figyeljen mindenki – csitította a tömeget kezeivel is gesztikulálva. – Ma szórakozni vágyok, ezért remélem senki nem akar legalább délig távozni innen, mert akkor szomorúan haza kell ballagnom, már pedig ehhez semmi kedvem.

-          Ne aggódj, Ville, bírjuk veled – szólalt fel Barny a pultnál, azzal felé emelte a pálinkáját.

   Vigyorgott. Imádta, hogy az emberek hallgatnak rá, hogy nevetnek, ha hülyeséget csinál, szerette nekik produkálni magát, főleg akkor, ha az élet csupán vágyálomnak tűnt. Kicserélte szerepét, hogy kicsit elviselhetőbbé tegye. A zene hangos lett, mindenki ivott az egészségére, voltak páran, akiket nem ismert, de hamar összebarátkozott velük is. Egy idő után teljesen eltörlődtek a gondolatai, ő pedig csak élvezte a mámort gondolatok nélkül, a hely rendje megborult, ahogy a buli hangosabb és keményebb lett.

   Migue kifeküdt egy asztalon, míg Bam egy széken táncolt kiemelkedve a többiek közül. Őt felkapták székestől együtt, mint egy zsidó esküvőn és úgy vitte körbe két megtermett srác, akikkel évek óta ivott itt. Linde a pulton ülve röhögött, egy idő után bátran töltötte magába a sört. Újabb versenyeket rendeztek, a csap alá tették a fejüket és próbáltak minél többet kortyolni az italból, amiben újra nyertesként került ki. Legalább ilyenekben mindig nyerni fog.

Kocsmáról kocsmára járt, tudta, hogy a zöld szemű ördög valamelyik bárban vedel. Vagy sokkal inkább bízott benne, hogy így tesz.

Aztán hirtelen rábukkant. A hely nem volt túl csendes, de nem is voltak sokan, Ville és Bam egy asztal tetején táncoltak, miközben üvegből itták a vodkát és olyanok voltak akár az állatok.  Huhogtak, énekeltek, kacsatáncot jártak és totálisan részegek voltak, ahogy mindenki a bárban. Pár srác már az asztalon fekve aludt, volt aki éppen egy sarokban hányt, egy lány nevetve bíztatta őket a pultról, hogy folytassák a mókát, neki meg hirtelen elszállt minden bátorsága.

-          Hé, hé, figyuzzad má’ – mutogatott Bam hevesen felé, egy olyan vigyorral az arcán, mintha négy éves lenne és éppen csokit kapott volna az anyukájától. – Ott, az ha… Jah. Az ott a csajod – verte karon Villét, aki hirtelen szembefordult vele. A szemei vérben forogtak, a tekintete homályos volt az alkoholtól, szánalmasan festett, ahogy a haja nedvesen simult a fejére és még sminkje is lefolyt teljesen, ami az este elején még a szemeit keretezte és még inkább kiemelte, a zöld szemek parázsló pillantását.

-          Lehet, hogy nem kéne többet innunk, mert hallucinálunk – suttogta Ville, miközben nagy nehezen lemászott az asztalról, aztán botladozva, a székeknek és asztaloknak rendre nekimenve, elé sétált, aztán nagy lendülettel felemelte a kezét és mégis olyan leheletfinoman simított végig az arcán, hogy beleborzongott. – Nem képzellek – komorodott el hirtelen a férfi.

-          Nem, nem képzelsz – sóhajtott nagyot, miközben a falnak dőlt. Már el is felejtette mit akart mondani a férfinak, túl vonzó volt és túlságosan sértette, hogy egyszerűen otthagyta, mint valami megunt babát, és pont akkor amikor ő kezdett el érdeklődni iránta. Most már elismerte, hisz tény volt, hogy izgatta a fantáziáját, ha nem így lett volna, nem reagál semmit a koncertre és az egész reklám mizériára. Hidegen hagyta volna, de nem így történt. 

-          Mit keresel itt? – Nézett rá kérdőn.

-          Téged – felelte csendesen.

-          Minek? – Fintorgott a férfi. – Még valami kedves dolgot a fejemhez akarsz vágni? Vagy megveretsz valamelyik pasiddal? – Gúnyolódott halkan, majd idiótán vihogni kezdett.

-          Nem akarok semmit a fejedhez vágni – rázta meg a fejét, miközben a férfi csalódott arcát nézte. Mintha már semmi örömöt nem lelne a világon csak az alkoholt. Túlontúl keserű volt és ez még mindig nem illett hozzá.

-          Akkor minek jöttél ide? Húzz el – sziszegte, miközben ő is a falnak támaszkodott és rágyújtott egy cigire.

-          Máris megyek, csak azt akartam közölni, hogy tévedtél. Nem vagyok beképzelt egy cseppet sem és elég gáz, hogy fel sem merült benned, hogy azért borultam ki, mert a hátam mögött beszéltél a legjobb barátommal… - kezdett bele, de Ville dühösen félbeszakította.

-          Ha veled beszélek elküldtél volna, kurvára nem volt más lehetőségem és puszta kedvességből tettem, amit tettem – fakadt ki.

-          Meg azért, mert látni akartál újra – mosolyodott el hirtelen, mire Ville döbbenten pislogott rá. – Nézd még mindig nem akarok tőled semmit, de ha megugrik a keresletünk, az neked lesz köszönhető, szóval majd ha így lesz, akkor megköszönöm. A dologgal egyetlen baj van, hogy én is gyűlölök tartozni, szóval a reklámért cserébe találj ki valamit, én arra gondoltam, hogy minden eladott ruha árának tíz százaléka a tiétek lenne, míg tovább nem állunk vagy nem tudom. Gondolkozz rajta, Mark majd hív, hogy emlékeztessen a dologra, mert gondolom nem fogod úgyse megjegyezni, hogy most mit mondtam neked. További jó mulatást Ville – simított egy göndör barna tincset ki a férfi arcából, majd egyszerűen elsétált, mintha mi sem történt volna.

A hét további része csendesen telt, nem zavarta senki, otthon az új terveken dolgozott, a boltba pedig csak nagy ritkán ugrott be, a fiúk vitték helyette is az egészet. Be kellett vallania, hogy hiányzik neki egy kicsit a makacs zöld szemű ördög, végül is képes volt kihozni a sodrából, ez pedig csak jelentett valamit.

-          Valaki nem nyitná ki azt a rohadt ajtót? – Rontott ki a szobájából mérgesen, mikor valaki a csengőre tenyerelt, aztán rá kellett jönnie, hogy senki sincs otthon. Valószínűleg valamelyik fiú nyomja a csengőt, mert kizárta magát, de az ő kulcsán kívül semelyik nem volt a tálban, szóval csak remélni merte, hogy Bobby jó szokásához híven nem hagyta el megint a kulcsait, mert az egy újabb zárcserét jelentett, amiben az elmúlt két hónapban már háromszor volt részük. – Mondd, hogy… - tépte fel mosolyogva az ajtót, de aztán le is döbbent hirtelen.

-          Hello – köszönt Ville mosolyogva.

-          Te meg mit keresel itt? – Nézett végig rajta úgy, mintha a szellemet látna.

-          Bűbájosak a ceruzák a hajadban – vigyorodott el, mire neki meg leesett, hogy a farmersort, szakadt bő póló kombináció, nem épp a legideálisabb szerelés vendégek fogadására, ráadásul Villének igaza volt vagy hat ceruzával tornyozta a haját a feje tetejére, miközben valami ezer éves szám üvöltött a hifiből. – Nem hívsz be? – Kérdezte mosolyogva.

-          Minek? – Nézett rá idegesen. Nem tudta mit keres ott, azt hitte vége van az egésznek, erre tessék…

-          Beszélni akarok veled – vágta rá Ville.

-          Muszáj? – Harapott félve az alsó ajkába. Semmi kedve nem volt beszélgetni senkivel.

-          Jó lenne – tolta arrébb az ajtóból, majd besétált, mintha behívta volna….

   Megállt a nappali közepén, majd elővett egy cigit, miközben körbe nézett, felmérve a terepet. Barátságos, nagy lakás volt, olyan, ami három embernek elég. Igazából nem is nagyon tudta, mit keres ott, talán még mindig részeg volt, az biztos, hogy az ereiben nem kevés alkohol tombolt az elmúlt hét után. A kék szemek viszont kísértették egész héten és nem létezett olyan alkoholmennyiség, ami kitörölte volna őket az agyából. Kipróbálta. Tényleg nem emberi mennyiségekkel, mégis élt még, ráadásul ugyanúgy eszébe jutottak.

   Talán mert makacs. Talán mert nem adja magát könnyen.

   Az eszébe sem jutott, hogy egészen megkedvelte volna, csupán szórakoztató.

-          Itt nem gyújthatsz rá – kapta ki szájából a cigit Loreley.

-          Látom nem lettél kedvesebb – vonta fel a szemöldökét, ahogy azt nézte, hogyan töri félbe a cigijét a nő, majd dobja egy szemetesbe a konyhában.

-          Miért jöttél ide? – kérdezte kicsit tétován a nő, ahogy megállt a pult mellett.

-          Kávé, tea, bor esetleg víz? Ezzel szokták a vendégeket kínálni – húzta el a száját, aztán a kanapéhoz sétált és levetődött rá, karjait felül nyugtatva, mereven nézve azokba a makacs kék szemekbe.

-          Szerintem nem vagy vendég – döntötte kicsit félre a fejét bizonytalanul a nő.

   Elmosolyodott, mint egy ragadozó. Tudta, hogy ebben semmi kedves sincs, de feltűnt neki, hogy Loreley mennyire bizonytalan így, hogy a lakásában van és csak úgy rátört. Ezt pedig rohadtul élvezte, mint egy álnok farkas, aki az üregében lepi meg a nyulat.

-          Akkor kezelj vendégként.

-          Miért jöttél ide? Nem hívott Mark?

-          A telefonokkal nem jövök ki túl jól, gyakran elhagyom őket, vagy egyszerűen eltűnnek – vonta meg a vállát. – Bamet viszont hívta – tette hozzá. – És nem, nem kell a tíz százalék, szóval, ha nem szeretsz tartozni valakinek is, akkor ki kell találnod valami mást, vagy találnotok, nekem aztán teljesen mindegy.

-          Mire gondolsz? – kérdezte meg összeszűkített szemekkel, rosszat sejtve.

   Elhúzta a száját, akaratlanul szemügyre vette meztelen, hosszú combjait, meg a szakadt pólóját, feszes melleit figyelve. Látta, hogy Loreley még jobban zavarba jön, arca egészen elpirosodott és behúzódott a pult mögé, hogy ne láthassa. Szórakozottan nézett újra a szemébe.

-          Talán rendet rakhatsz nálam – ajánlotta.

-          Te még mindig részeg vagy?

-          Valószínű, egyébként nem lennék itt – döntötte hátra a fejét.

-          Majd átküldöm a fiúkat, ha ez minden álmod, hogy rend legyen a házadban – morogta csendesen.

   Régóta nem voltak vágyai, de mintha ezt már közölte volna a nővel. Elkomorult, Bam felhúzta azzal, hogy fogadja el az ajánlatukat, mert a kis bigének nem kell, és amúgy se kezdjen olyan nővel, akit három pasi is kefél, neki viszont semmi kedve nem volt pénzt elfogadni egy szívességért. Egyébként is tetszettek neki a ruhák, az egészet meg tényleg kedvességből tette, meg persze, hogy lássa a nőt és ő is lássa igazi valójában. Felfedte magát előtte, ő meg nem kért belőle, ennél tovább viszont nem megy.

   Vannak nők, akiket üldözni kell, vannak, akiket csábítani és vannak, akiket egyszerűen hagyni a francba. Nos, Loreley bebizonyította, hogy az utóbbiba tartózik, adott neki egy esélyt, amit eljátszott, akármennyire is kiakadt és mutatta be, hogy azért a rideg külső mögött, azért elég sok tűz lappang.

-          A szürke szeműt küldd akkor – vigyorgott rá hirtelen.

-          Christ?

-          Neve is van? Igen őt, de szólj előtte, mert akkor házibulit rendezzek, hogy legyen mit takarítania – felelte szórakozottan.

-          Te ezt most komolyan gondolod? – nézett egyenesen a szemébe, mint aki kezd teljesen összezavarodni tőle.

   A zavar jó, bár már fogalma sem volt mit akar elérni. Igazából unatkozott, és felhúzta Bam azért jött ide. Loreley édes volt zavartan, de egy csalódás egy nőtől pont elég neki, s már nem annyira hülye, hogy többet is kockáztasson, bármennyire csábosak a combjai, vagy fehér a bőre, mely oly éles kontrasztba áll fekete hajával… és bármennyire megérintené. Ez csak testi vágy, amin tud uralkodni, a szívét pedig nem teszi fel újra a rulettre.

-          Mondjuk, jobban örülnék neked – vonta össze a szemöldökét, majd felállt és a pulthoz sétált, tolakodóan mérte végig újra tetőtől talpig. – El tudlak képzelni, ilyen apró kis szexi, takarítónő ruhában – rákacsintott. – Szerzek is egyet – az apja boltjában tuti talál. – Chrisnek is fel kell vennie, ha ő jönne takarítani – tette hozzá hatalmas vigyorral.

-          Teljesen bolond vagy – fonta keresztbe mellkasán karjait a nő, neki pedig ösztönösen telt melleire tévedt a pillantása.

   Lustán nézett fel rá, apró mosollyal az arcán.

-          Mondj újat, ez lejárt lemez – felelte közönyösen. – Ja, és nem működik a csengőm, erre már rájöhettél a múltkor, a telefonom motorikusan elvesztem, és lehet, ha épp morcos vagyok, akkor csak neked nyitom ki az ajtót. Vannak kavicsok a kertben, csak dobáld az ablaknak, de lehetőleg ne törd be – tanácsolta. – Chrisre nem vagyok kíváncsi a szexi szerkóban – gondolkodott el. – Ez az egyetlen fizetség, amit elfogadok – kacsintott rá a döbbent lányra, aztán az ajtó felé fordult és elindult kifele, mert már égett a tüdeje egy cigiért. – Ja, és még valami – fordult vissza az ajtóból. – Olyan hihetetlenül kedves vagyok, hogy továbbra is hajlandó vagyok reklámozni a pólókat a koncertjeimen, de csak akkor veszem fel és adom rá a többiekre, ha te adod oda őket és végig ott vagy a koncerten – vigyorgott. – Gondold meg, pár hónap és turnézni megyünk, és egész sokan szeretnek – tette még hozzá, majd intett egyet és magára hagyta a teljesen elhűlt Loreleyt.

Az ablakokat dobálta, bár kövek helyett faágakkal, mert félt, hogy az egyiket tényleg betöri, annak pedig valószínűleg az lenne a következménye, hogy Ville még nagyobb seggfej lenne, mint amekkora alapjáraton.

Az ajtó lassan kinyílt, a férfi egy szál mackónadrágban csoszogott ki hozzá. Álmos és nyúzott volt, de amint meglátta, úgy kezdett vigyorogni, hogy az már irritálta.

-          Nem takarítani jöttem – kötötte ki, miközben besétált a házba, ahol még a múltkorinál is hatalmasabb szemétdomb fogadta.

-          Hát akkor minek? – Lépett utána a férfi, majd a hasát kezdte vakargatni, ami tökéletesen lapos volt, ráadásul a hófehér bőrével csodás kontrasztot alkottak a fekete tetovált minták, amiket szívesen körberajzolt volna az ujjaival.

-          Hoztam tiszta ruhát – dobott le két hatalmas zacskót a padlóra, ami tele volt az általuk tervezett holmikkal. – Gondolom mosni sem szoktál – fintorodott el, ahogy meglátta a koszos ingek és nadrágok tömkelegét egy fotelbe zsúfolva.

-          A mosógéppel sem vagyok jóban – vont vállat Ville hanyagul. Úgy nézett ki, mint akit éppen felkeltett, de ez meg őt nem érdekelte. Nem azért jött, mert akarta volna, egyszerűen nem hagytak számára más választást. Bobby, Mark és Chris csak arról tudtak áradozni, hogy ellepték őket a vevők koncert óta és, hogy milyen remek lenne, ha ez továbbra is így lenne.

-          Értem – bólintott hidegen, miközben a konyhába lépkedett a férfi után, aki épp a hűtőben tűnt el, ami kongott az ürességtől, leszámítva pár üveg whiskyt és néhány üveg bort.

-          Ha nem takarítani, akkor miért jöttél? – Fordult felé, miközben kinyitott egy üveg bort, aztán nagy kortyokban kezdte magába dönteni az alkoholt, pedig a szemei még mindig arról árulkodtak,hogy nem egészen józan, annak ellenére sem, hogy valószínűleg aludt egy keveset és ő ébresztette fel.

-          Tiszta ruhát hoztam, mint mondtam, mind a tiéd és a boltból valók. Ingyen és bérmentve természetesen. Nem várom el, hogy felvedd a koncerteken, de Bam azt mondta, hogy tetszenek neked a cuccaink szóval ajándék – vont vállat. – A tartozást pedig lerovom úgy, hogy bármit elvihetsz tőlünk továbbra is ingyen, ami tetszik , Bobby és Mark pedig terveznek neked és a bandának pár ruhát, amit pedig kiválasztotok a tervek közül, azt megcsináljuk nektek, szóval garantáltan egyedi darabokat kaptok, teljesen rátok igazítva – sóhajtott nagyot.

-          Akarod mondani te tervezed igaz? – Húzta fel Ville kérdőn az egyik szemöldökét, miközben rágyújtott egy cigire.

-          Nem tervezek férfi kollekciót – csóválta meg a fejét. – Soha nem is terveztem – tette hozzá.

-          Akkor nem áll az alku, továbbra is tartozol, mert felfutattam a boltod – mosolyodott el pimaszul.

-          Nem tudok férfiruhát tervezni – nézett rá elhűlve.

-          Próbáld meg – vágta rá Ville pofátlanul.

-          Tudod mit? Te vagy egy beképzelt barom. Légy boldog, akkor tartozom, nem érdekel, de nem csinálok férfi ruhát, mert nem értek hozzá szóval ennyit erről, szar munkát meg nem adok ki a kezem közül – kapta fel a vizet hirtelen. Ő tényleg azzal a szándékkal jött, hogy meghálálja az egészet, de ha ennek a bunkónak nem kell, akkor nem kell. Sarkon fordulva indult meg kifelé, de Ville azonnal utána vetette magát és megállította.

-          Akkor hívj meg vacsorázni. Főzni tudsz – villantotta rá a szemeit.

-          Kapd be – vetette oda hidegen.

-          Inkább te – nyalta meg a szája szélét, miközben a tekintete elsötétült.

-          Nincs az-az Isten – sziszegte.

-          Mi van felolvadt a jégpáncél? – Rántotta magához hirtelen a férfi, majd szorosan a dereka köré tekerte a karjait. – Mi lenne ha felmennénk a hálóba és megmutatnád mennyire is vagy szenvedélyes? – Nézett le rá, mire megpróbálta ellökni magától, de Ville hiába volt vékony, így is jóval erősebb volt nála és nem eresztette.

-          Hagyj engem békén. Egy kibaszott idióta vagy, aki azt se tudja mit csinál, mert már elitta az agyát – sziszegte dühösen.

-          Te is élveznéd hidd el nekem – simított végig a férfi az orra hegyével a nyakán, amitől egész testében megborzongott, hisz már megint ott volt hirtelen mindenütt.

-          Nem hinném, hogy bármit is élveznék veled – próbálkozott meg újra a szabadulással, a de Ville nem eresztette, a hajába markolt majd hátrafeszítette a fejét. A nyaka megfeszült és ő is. Tökéletesen őrült volt a férfi és bármit kinézett belőle, még azt is, hogy az akarta ellenére teperje le. A testét a testéhez préselte, a hasán megérezte, hogy mennyire kívánja, amitől benne is vágy gyúlt, de az Istennek se mutatta volna ki neki.

-          Pedig hidd el, hogy de. Egy jó kis reggeli szexnél nincs jobb – kezdte el finoman masszírozni a fejbőrét, miközben még mindig erősen tartotta a fejét, a pillantást pedig az övébe mélyesztette, amitől szédülni kezdett. – Ráadásul a tartozásod is semmisnek tekinteném, ha legalább leszopnál – hajtotta le a fejét, majd finoman megkarcolta a foga hegyével a torkát, amitől még a nem létező szőr is felállt a hátán.

-          Eressz el – sziszegte, miközben újra el akarta lökni, de ezúttal sem járt sikerrel.

-          Nincs kedvem hozzá – duruzsolta a bőrébe, azon a mély és karcos hangján, amitől egyetlen női  bugyi sem maradt szárazon.