10.

 18+

  Jobban nem is kezdődhetett volna a reggelje, maximum, ha Loreley takarítani megy hozzá és nem csak ruhákat hoz neki. Pedig már a ruhát is beszerezte az egész szórakozáshoz… izgatta a fantáziáját a hevessége, ahogy újra rárontott és nem tudott tovább ellenállni neki. Talán itt volt az ideje, hogy behajtsa, ami jár, leszakítsa a szőlőt, ha már sikerült felingerelnie és tűzet gyújtania benne.

   Még ittas volt és esze ágában sem volt kikeveredni ebből az állapotból, ezért a pár korty hideg bor jót tett neki, felfrissítette és elandalította. Látta a kék szemek háborgáságban, hogy hatással van rá, kívánja, még ha el is akarja lökni magától, teste megremegett, ahogy nyelvét végig húzta a nyakán, aztán fülcimpáját a foga közé vette és kicsit meghúzta. Esze ágában sem volt elengedni, üresnek érezte magát, magányosnak, akinek szüksége van valamire vagy valakire, aki legalább pár percig elhiteti vele, érdemes élni és vannak még örömök az életben, ha boldogság nem is. Az alkohol nem segített, csak elódázta a pillanatot, ameddig tükörbe kell néznie és tanácskoznia az élete felett.

   Vajon visszacsókolná? Vagy felébresztené a cigi és az alkohol íze? El kell mámorítania, mielőtt igazán ellenállna neki. Neki fordította a falnak és testével préselte neki, férfiassága keményen feszült neki a hasának, ami még tovább izgatta.

-          A francba is eressz el – sziszegte újra, de tudomást sem vett róla.

   Mindenkinek ezt mondja egy jó menet előtt? Miért kéreti magát ennyire? Miért áll ellen a vágynak? Óvatosan dörzsölte neki merev férfiasságát az ölének, aztán gyengéden a nyakába harapott, szabad kezével megfogta a csípőjét, egyik lábát a combjai közé nyomta és lassan mozgatni kezdte, teljesen a falhoz nyomva vele.

-          Behódolni nagyon morbid lenne? – suttogta a fülébe, majd a szemeibe nézett. A hangja remegett a vágytól, mely felforrósította a sejtjeit. A világ hirtelen nem is tűnt annyira sivárnak és kietlennek.

-          Nálad nagyobb barmot nem hordott a hátán a föld – szisszent fel idegesen, de a hangja remegett, nyakán vadul lüktetett az artériája, szemei pedig homályosak voltak a vágytól, s ha ez nem lett volna elég megerősítés, csípője megmozdult a combja felé.

   Gúnyosan elmosolyodott. Mi számít erőszaknak? Ha a nő is akarja, de nemet mond, mégis tovább gerjeszted, ameddig meg nem törik, az nemi erőszak lenne? Szüksége van rá. Az érintés varázsa tovább vezette kezét hajáról egészen a derekára, majd a fenekére. Belemarkolt, szorosan vonta combjához.

   Loreley válaszként összeszorította a fogsorát, vagy azért, hogy nyögését fojtsa így el, vagy azért mert továbbra is a pokolra kívánja, csak már megunta hajtogatni. Lustán elmosolyodott, mellkasa a nő melleinek feszült, amiktől bizseregni kezdett minden tagja, főleg, mikor megérezte, hogy mellbimbói megkeményedtek.

-          Ez az, amit szeretsz? – futatta végig nyelvét a fülkagylóján, aztán be a fülébe, végül meg kihúzta, amitől a törékeny test újra megremegett. Elkapta az egyik csuklóját és a feje fölött a falnak szorította.

   Játék lenne az egész, amivel már az amúgy sem elhanyagolható izgalmát próbálja tovább húzni? Belemarkolt a combjába, felrántotta a derekához, és férfiasságát nyomta hozzá, hogy tovább izgassa ruhán keresztül a csiklóját.

-          Eressz el, vagy sikítok – zihálta izgatottan, reszkető hangon.

   Rávillantotta a szemeit, mélyen a szemeibe nézve, hogy kiolvashassa belőle az igazi válaszokat. Szüksége van rá, mert egyébként lehet belepusztul a világba, ha így folytatódik. Unta az alkoholt, unta a szórakozást, unta a hülyeségeket és unta a koncerteket is, ha nem volt kiért énekelnie, ha nem volt miért értékesnek lennie és jónak. A rajongók persze szerették, de ő nem szerette viszont őket, így nem jelentettek számára mást csak üvöltő tömeget, akik bíztatják, azonban nem mentik meg a haldoklástól.

   Mikor bukott el ennyire? Miért mástól várja, hogy megmentse?

   Szüksége van a nőre, nem azért, hogy megmentse és nem is azért, hogy vele együtt zuhanjon, egyszerűen csak pár perc kikapcsolódást akar, ameddig nem gondol a világra és megbocsát az emberiségnek, amiért olyan, amilyen.

   Ideje lecsapnia és megbénítania az egeret, fogait belémélyesztenie és tehetetlenné tennie. Loreley vágyott rá, de menekülni akart, ő pedig még sem fogja megerőszakolni. Az lesz a legjobb, ha elhallgatatja. Beletúrt újra a hajába, keményen, határozottan csókolta meg, higgadt önuralommal mégis, olyan szenvedéllyel, ami bármilyen páncélt fel tud olvasztani, egyszerűen csak bele akarta sűríteni azt, amit a színpadon is ki tudott adni magából.

Ville csókja erőszakos volt, követelőző, visszautasíthatatlan vagy sokkal inkább ellenállhatatlan, percekig keményen tartotta magát, mert zavarta, hogy úgy bánik vele, mint egy ribanccal, de ahogy a férfi finoman az alsó ajkába harapott, rájött, hogy már abban a percben elveszett, hogy a falnak nyomta. Lassan tétovázva, nyitotta szét a száját és engedett utat a nyelvének, miközben a kezei is fellázadtak ellene és ahelyett, hogy eltaszították volna a férfit, közelebb vonták a testéhez, bár ez szinte lehetetlennek tűnt.

Ville halkan belenyögött a szájába, mikor az ujjaival a hajába túrt, majd éhesen a szájába szívta a férfi borízű nyelvét, ami a sok cigi és alkohol ellenére is, édes volt és cseppet sem kellemetlen ízű.

Egyre többet és többet akart, nem tudta tagadni se maga, se a másik előtt, a vágyak hirtelen csaptak le rá, a szenvedély pedig maga alá temette. Nem akart józanul gondolkodni, akarta őt, a testét, a bőrét, a csókját.

Le akart vele feküdni, amúgy is olyan rég volt már valakivel, hogy el is felejtette milyen, ha az extázis elsodorja, ha valaki megérinti, belé mar, ha a magáévá teszi. Ville amúgy is csak ennyit akart tőle, azt nem kell tudnia a végén, hogy ő is élvezte az egészet, a tartozását mégis kiegyenlíti, ha megteszi. Így is, úgy is, egy ostoba beképzelt ribancnak tartotta, hát akkor teljesen mindegy, ha tovább erősíti ebben a hitében.

A kemény test, még jobban nekifeszült, aztán durván a feneke alá nyúlt, felemelte, ő pedig engedelmesen kulcsolta körbe a lábaival a vékony derekat, miközben egy percre se engedte el az ajkait. Az ujjaival a vállába kapaszkodott, miközben a zöld szemű ördög cipelni kezdte valamerre, az ujjait pedig keményen a fenekébe vájta.

Mire egy kicsit észhez tért, már egy ágyon feküdt, a férfi pedig a ruháit cibálta le róla, amiben önként és dalolva segített neki. Fogalma sem volt arról, hogy mikor hámozta ki a ruhájából, mikor szedte le róla a melltartót vagy mikor görgette le a csípőjéről a bugyit, egyszerűen csak élvezte a perzselő csókjait, a felfedező ujjak édes játékát a bőrén, miközben ő is érintette a fölé tornyosuló testet. Mindenhol próbálta elérni, mindenhol próbálta csókolni, úgy szorították egymást, mintha ez lenne az utolsó órájuk a világon és ki akarnának élvezni egymás társaságában minden egyes másodpercet.

Ville a melleit masszírozta, a hosszú ujjai közé csípte a mellbimbóját, ő pedig kéjesen felnyögött az érzéstől. Az öle nedvesen lüktetett, egyre többet és többet akart belőle, magában akarta érezni, de a férfi másképp döntött. Lassan csókolta végig a combja tövét, majd a nyelve hegyét a nedves hüvelyébe fúrta, amitől azt hitte rögtön elélvez. De még nem akarta a mámort, ki akarta élvezni, azt amit a szenvedélyesen idegen adni tudott neki és valahol az is benne volt, hogy ő is vissza akart adni minden egyes gyönyörteli érintést, amivel a hosszú ujjak becézték a testét, vagy amit az édes ízű nyelvével okozott neki. Egy felejthetetlen élményt akart maga után hagyni, olyat amilyet semmilyen másik nőtől nem kaphat meg.

Ville ajkai erőszakosan tapadtak a csiklójára, szinte felfalta, miközben néha felnézett rá. A pillantása sötét volt a vágytól, homályos az őrült szenvedélytől, ami magával sodorta mindkettejüket, ő pedig nem bírt szabadulni a zöld szemektől. Mindent megtett, hogy a férfi fejét még jobban a combjai közé szorítsa, a haját túrta, miközben halkan sóhajtozott attól, amit Ville a nyelvével művelt, aztán, amint megérezte a hüvelyében az egyik ujját, megfeszült a teste. Nem tudott tovább birkózni a kielégüléssel, a vágyai nyertek, halkan sikított fel, miközben a fejét hátravetette, az oly’ régóta hanyagolt orgazmus pedig az egész testét görcsbe rántotta. Egy fél percre a szemei is fennakadtak, aztán erőtlenül dőlt vissza a puha matracra, miközben a férfi tovább kínozta az így is túl érzékennyé vált testét, egészen addig, míg annyira össze nem szedte magát, hogy felhúzza magához, majd megcsókolja. A bor, a cigaretta, a férfi íze és az övé keveredtek a szájában, amitől még inkább megőrült. Gyors mozdulattal gördítette Villét a hátára, aztán fölé mászott és végigcsókolta minden egyes porcikáját, egészen a keményen lüktető férfiasságáig. Az ujjaival a tetoválásait simogatta, valósággá váltva az eddigi képzelgéseit, majd lassan végignyalta a kőkemény erekcióját, a tövétől egészen a végéig, hogy aztán az egészet megpróbálja eltüntetni az ajkai között. Ugyanúgy tette, ahogy az előbb Ville, a testét simogatta, miközben a szájával kényeztette és mélyen a szemébe nézett. A férfi teste meg-megrándult, mikor nagyobbat szívott rajta, aztán nagy levegőt vett és teljesen a torkára engedte, amitől a zöld szemű ördögnek elakadt a lélegzete.

Hirtelen rántotta fel, maga alá gyűrte, aztán minden további teketóriázás nélkül szétfeszítette a combjait, durván beléhatolt, amitől mindkettejük torkát egy elégedett sóhaj hagyta el, aztán azonnal mozogni kezdett benne. A lökései kemények voltak, szinte erőszakosak, néha fájdalmat is okozott neki, de a kéjjel keveredve, az egész csak még jobb volt. Harapták és csókolták a másikat, a körmeivel a hátát cifrázta ki, miközben próbált hozzászokni a feszítő érzéshez. Túl rég volt már bárkivel is, ahhoz, hogy Ville óriási vágyát, könnyedén tudja magába fogadni, a férfi pedig hiába érezte, hogy szűk, nem törődött vele, teljesen kihúzódott belőle, majd visszatolta magát, egészen a méhszájáig hatolva. Egy-egy durvább mozdulatnál azt hitte kettészakad, de nem foglalkozott az egésszel, akarta, túlságosan is ezt az édes fájdalmat. A mozgásuk egyre kapkodóbbá vált, egymás szájába lihegve érték el a végső beteljesülést, ami úgy csapott le rájuk, akár egy hurrikán.

A férfi még párat lökött rajta, aztán erőtlenül borult rá, hogy a mellkasán pihegje ki magát. Lassan simogatta a hátát, míg le nem gördült róla és meg nem próbálta a mellkasára vonni, de úgy döntött, hogy a romantikus összebújás ebbe az egészbe már nem fér bele. Ville megkapta, amit akart, mindketten élvezték, csodálatos volt, de az egész nem szólt többről, mint, hogy dugtak egy jót, így lassan felült az ágyon, aztán a fehérneműjéért nyúlt.

-          Mit csinálsz? – Kérdezte a férfi halkan, a derekát simogatva.

-          Felöltözöm – felelte hidegen.

-          Miért? – Jött a halk kérdés, miközben Ville is felült, aztán miután végignézte, hogy húzza magára a bugyiját, visszarántotta az ölébe.

-          Leszoptalak, megdugtál, a tartozás semmis, ezt akartad. Megkaptad – nézett keményen a szemébe.

   Értetlenül pislogott a nőre. Egyszerűen… nem értette. Rosszul hallotta volna, amit mondott neki? Beletúrt a hajába, jót keféltek, az egyszer biztos, megkockáztatta volna, hogy a szeretkezéseket leszámítva, amiben része volt, élete legjobb menetének nevezhető a dugásai között, de… Újra a hajába túrt, majd megmasszírozta a szemeit, miközben Loreley felöltözött.

   Azért csinálta, mert ezt mondta? Hogy így egyenlítse a tartozását? Nem… erre a gondolatra ökölbe szorult a keze, felpattant az ágyról, miközben felhúzta a melegítőnadrágját.

-          Van a közelben egy étterem, jó a reggelijük – ajánlotta, tudomást sem véve a nő előbbi szavairól. – És nem csak rántotta van – tette hozzá apró mosollyal.

   Loreley rápillantott, miután lehúzta a pólóját. Felvonta a szemöldökét.

-          Süket is vagy nem csak nehéz felfogású? – kérdezte jéghidegen.

   Ettől a hangtól görcs ált a gyomrába és nem az a jó fajta. Irritálta az idegeit, egyszerűen rosszul volt tőle. Lehet, még mindig részeg, de az is biztos, hogy kezd egyre dühösebb lenni.

-          Mi van? Felcsaptál nehezen megszerezhető nőből olcsó ribanccá? – sziszegte, miután nem tudott tovább uralkodni az indulatain.

   Az biztos, hogy nem ribanc, de jelenleg ez az egy szó jutott az eszébe. Elég szűk volt, hogy tudja, régóta nem volt senkivel, talán kicsit durván is bánt vele, fájdalmat okozva, de élvezte, így nem tartotta akkora gondnak…

-          Te akartál egy szopást és te akarsz megdugni, amióta megláttál az egyik este – nézett rá értetlenül, közönyösen. – A számla kiegyenlítve – vonta meg a vállát, aztán felhúzta a kabátját is.

-          Ezt kurválkodásnak hívják, csak nem pénzzel fizettem – jegyezte meg higgadtan, visszafogva az indulatait, remélve, hogy ez legalább hatással lesz Loreleyra.

   Megvonta a vállát, aztán elindult az ajtó felé. Hirtelen elé lépett és becsukta az ajtót, majd neki dőlt, mellkasa előtt keresztbefonta karjait. Nem tudta mit akar, de nem ezt, nem fogja hagyni, hogy csak így távozzon. A pár perc öröm meg volt, azonban az üresség, amit érzett, nem javult, ha lehetséges, még rosszabbá vált.

   Reggelit akart, vele, kettesben. Nem cipel bármilyen nőt az ágyába és utána nem hagyja csak úgy lelépni. Nem osztja meg magát úton útszélen ribancokkal, nem kefélte körbe a világot sem, pedig megtehette volna. Jelentkezők mindenhol voltak és nem csak a rajongói, ez viszont… Loreley bemutatta neki, hogy sokkal több tűz van benne, mint azt képzelni merte volna, most meg újra közönyös és hideg, aminél jobban semmi nem húzta fel.

-          Dolgom van – szólalt meg.

-          Teszek rá – húzta el a száját, palástolva az igazi érzéseit.

-          Mit akarsz még? Megkaptál mindent – jelentette ki, mintha az egész semmit nem számítana.

   Hihetetlen vágyat érzett rá, hogy megpofozza, amiért olyan, amilyen. Bántotta az is, hogy nem kér belőle, hogy mint egy farkat, kihasználta. Mereven nézett a kék szemekbe. Úgy érezte, muszáj innia valamit, mert megőrül egyik pillanatról a másikra.

   Elvigyorodott, álarcot húzva magára.

-          Még nem, nem látod milyen kupi van? – intett kezével a szoba másik vége felé.

-          Nem fogok takarítani, egyébként is, azt mondtad egy szopással egyenlíthettek. Ráadást is kaptál, legyél boldog.

-          Összefűztem az ujjaimat – felelte pimaszul, mire a kék szemek újra elsötétedtek egy kicsit. – Nem jöttél még rá, hogy nem szabad hinni nekem?

   Helyes, csak érezzen valamit, mert a közönyétől túlfeszülnek az idegszálai és az őrület kerülgeti.

-          Nem hallottál arról a szóról, hogy becsület?

-          Becsületes vagyok, ha nem fűztem volna össze őket, akkor most elállnék az útból – döntötte félre a fejét. – De nem verlek át, tényleg így voltak – emelte fel újra a kezét, önelégülten vigyorogva, diadallal nyugtázva, hogy Loreley kezd kijönni a sodrából. – Egyébként este koncert is van, szóval, ha azt akarod, hogy rajtunk legyenek a ruhák el is kell jönnöd. A helyedbe sietnék, ez nem pár napos meló – sóhajtott nagyot, aztán az egyik asztalra nézett.

   Vigyorogva fordult a nő felé. Nincsenek egy súlycsoportba így esélytelen, hogy ki tudjon jutni mellette, vagy azt teszi, amit mond, vagy képes estig az ajtónak dőlve állni. Pusztán szórakozásból, heccelésből.

-          Ott a ruhád is, édesem – bökött fejével az asztal felé.

-          Szerintem a fogva tartás törvénybe ütközik – szólalt meg enyhén remegő hangon.

   Nagyokat pislogva nézett rá. – Nem mondod? Feljelentenél? A céged reklámarcát? – kuncogott fel. – Kemény vagy cukorfalat, de ezzel nem hatsz meg – nézett rá mosolyogva.

Kezdte nem érteni az egészet. Azt hitte, hogy vége lesz, ha lefekszik vele, de úgy tűnt az egész sosem ér véget. Fogalma sem volt arról, hogy mit akar még tőle, már nem volt semmi amit adhatott volna és igazán nem is akart többet. Már így is túlment egy határon azzal, hogy beállt a kurvái sorába és az ágyában kötött ki.

Végül is igaza volt Villének. Kurvává vált, hisz lefeküdt vele, azért, hogy ne tartozzon többet a reklámért, ami szép kis bevételt hozott nekik alig pár nap alatt.

-          Takarítást akarsz? Legyen – vette le újra a kabátját, majd dühösen pakolni kezdett, lehúzta a férfi ágyneműjét, ami még mindig intenzíven árasztotta magából a szex mámorító illatát, aztán benyúlt a szekrénybe és újat tett fel. Beágyazott összeszedte a szétdobált ruhákat, majd várakozás teli pillantást vetett rá, ahogy az ajtó elé állt, hogy kijusson a férfi cuccaival oda ahova a mosógépet tartja.

-          Reggelizni akarok – sóhajtott fel Ville.

-          Nem érdekel mit akarsz – sziszegte hidegen. – Takarítás volt az alku és ott nem volt keresztben a kezed. Ribancot csináltál belőlem, most már cseléd is leszek, de kurvára nem érdekel csak az, hogy végre engedj el örökre – nézett mélyen a szemébe, hogy végre felfogja nem viccel. Nem akar tőle semmit, már így is felforgatta a világát, több bonyodalom pedig nem kellett neki.

-          Nem csináltam belőled ribancot, te is akartad és én is – felelte Ville higgadtan, miközben továbbra is az ajtónak támaszkodott.

-          És akkor mi van? – Nézett rá értetlenül.

-          Akkor az van, hogy szórd szét azt a sok szart, amit szorongatsz és menjünk el enni – szólt rá halkan.

-          Rohadtul ne parancsolgass nekem. Elegem van belőled érted? Mi a francot akarsz? Megkeféltél, jó volt, de attól még nem fogok veled együtt reggelizgetni. Nincs semmi közünk egymáshoz és nem is lesz. Te sem akarod én sem, akkor meg a francnak ez az egész baromság? – Kérdezte fagyos hangon, bár az indulatai forrtak, de feltűnt neki, hogy ha érzelemmentesnek mutatkozik azzal jobban idegesíti az előtte álló erőszakos barmot, mintha tombolna.

-          Mert én nem szoktam mindenkivel kefélni és ha már valakit meg is dugok, szeretek az ágyban heverészni vele szex után vagy reggelizni, ebédelni, vacsorázni, tök mindegy. Amúgy sem vagy ribanc, bár most per pillanat próbálsz úgy viselkedni, de ez a gyerekes álca nevetséges. Olyan vagy, mint egy durcás hörcsög, aki nem kapott eleget, de ha gondolod reggeli után visszajöhetünk ide – ajánlotta fel pofátlanul neki.

-          Tudod mit? Dögölj meg – szórta le a kezében lévő dolgokat, majd ismét nekiállt vetkőzni. – Dugni akarsz? – Húzta le a ruháját újra. – Gyere és dugj meg – ült le az ágyra, miközben kihívóan nézett rá.

-          Hagyd abba – szólt rá a férfi mikor a melltartóját is hozzávágta. Dühösnek tűnt, de már egy cseppet sem érdekelte.

-          Kurvát akarsz, itt van – állt fel majd hátat fordított Villének és a lehető legerotikusabban tolta le magáról az utolsó kis textilt is, hogy aztán meztelenül feküdjön végig az ágyon.

-          Nem akarok kurvát – nézett rajta végig, miközben a szemei újra elsötétedtek a vágytól, a nyakán lévő ér kidülledt és szaporán lüktetni kezdett, miközben a mellkasa is egyre erőteljesebben süllyedt és emelkedett. Nem tudta ő sem letagadni, hogy akarja. Újra. Neki meg nem volt ellene egy csepp kifogása sem. Ha már egyszer elbaszta a mai nap folyamán, ráadásul szó szerint akkor a kettő vagy esetleg a három már nem számít.

-          Te sem tudod mit akarsz igaz? – tárta szét a combjait szemérmetlenül, miközben a haját hátradobta, hogy semmi ne takarja el a testét a zöld szemek elől. – De ahogy elnézlek igenis meg akarsz dugni megint – nézett végig rajta. A vékony mackónadrág nem tudta leplezni, hogy megint kőkemény, az arca viszont arról árulkodott, hogy feszült.

-          Reggelizni szeretnék – nyelt nagyot Ville.

-          Hát persze – mosolygott rá gúnyosan, miközben végigsimított a saját hasán.

-          Öltözz fel, nem foglak megint megdugni. Így nem – rázta a férfi a fejét.

-          Miért, hogy akarsz megdugni? Hátulról? A falnál? – Állt fel, majd közelebb lépkedett hozzá. Tudta, hogy a tűzzel játszik, de nem érdekelte egy cseppet sem. Már nem volt mit veszítenie, elvégre meghazudtolta az elveit és ágyba bújt vele, hagyta, hogy megdugja, sőt le is szopta. Teljesen mindeggyé vált az egész.

-          Fejezd be – csattant fel a férfi hirtelen, amitől jeges kacaj tört fel a torkából.

-          Elengedsz végre? – Nézett rá hidegen.

-          Nem – jött az azonnali válasz.

-          Akkor megdugsz megint? – Kérdezte miközben hozzá simult.

-          Nem – rázta meg a fejét Ville.

-          Takarítsak ki? – Simított végig a férfi állán incselkedve.

-          Nem – sóhajtott nagyot.

-          Akkor mégis mi a fenét akarsz a hülye reggelizésen kívül? – Kérdezte ridegen, mintha nem számítana semmi. Talán mert nem is számított.