11.

-          Egy vacsora is belefér – villantott rá egy gyors mosolyt.

   Igazából semmi kedve nem volt mosolyogni. Szarul érezte magát, bántotta a nő hangneme és elkezdte felhúzni is, amit nem akart kimutatni. Többféleképpen is, az egyiket nem tudta leplezni, hiszen meztelenül flangált előtte és bárhogy is próbált az italtól impotensé válni, ez eddig nem jött össze, hatással volt rá a kis boszorkány, nem csak a testét húzta fel, hanem az agyát is. A legszívesebben visszadöntötte volna az ágyra, hogy újra a testébe feledkezzen…

   De így nem lehetett. Loreley kurvaként flangált előtte, ő pedig nem kurvát akart. Kurvát bárki kaphat, neki meg azok a lányok soha nem voltak az esetei. Ő azt szerette, ha küzdeni kellett értük.

-          Nem – mosolygott rá, kezével meg végig simított a derekán, aztán egyenesen az ágyékára rakta a kezét.

   A pulzusa az egekbe ugrott, mereven nézett a kék szemekbe, melyek továbbra is a fjordok hidegével bírtak. Lassan dörzsölni kezdte. Hirtelen lefogta a kezét, aztán a háta mögé tekerte; nem mintha ez jó ötlet lett volna, testük teljesen egymásnak simult, a vágya pedig fojtogató kínná kezdett válni.

-          Mi bajod van egy reggelivel? – csattant fel kicsit ingerülten.

-          Hogy nincs kedvem veled reggelizni – pislogott rá komolyan.

-          Dugni dugsz velem, de reggeli az nem? Ez azért kicsit furcsa – jegyezte meg összeszűkített szemekkel. Belemarkolt a hajába, mielőtt megszólalhatott volna, aztán hátrafeszítette a fejét. – Örülsz neki, hogy egyenlíthettél és még egy menetet is nyertél vele? – sziszegte a fülébe indulatosan. – Tudom, hogy élvezted.

-          Nem is tagadtam – felelte ridegen viszonozva a pillantását.

   Nem akarta elengedni. Így nem ment neki egyszerűen. Szüksége volt rá, nem csak az ágyban, hanem… csak úgy, végre egy nő felkeltette az érdeklődését és meg akarta próbálni. Normális párkapcsolat? Hah, volt neki elég, bár egyik sem volt normálisnak nevezhető, mindig is vonzotta a nem normális nőket, akikbe ha beleszeretet, akkor tökéletesen darabokra törték.

   Mi a francokat művel már megint?

   A szív nem tanul a hibákból és olyan elkeseredett, hogy tényleg egy olyan nő után fut, akinek nem kell, aki egy elbaszott reggelit sem képes elkölteni vele? Nem kér belőle. El kell fogadnia. A menet meg volt, a vad leterítve, csak éppen nem lakott jól, mert ez nem minden, és egyébként is, ki a szart érdekel? Kinőtt abból a korból, amikor szerelmet remél az ember, vágyakozik dolgokra és azt hiszi ez majd megmenti.

   Loreley ugyanúgy nem tudja megmenteni, mint senki más a világon, és nem is igazán akarta, hogy valaki is megmentse.  A lassú haldoklás is valami.

   Hirtelen elengedte a haját, elhúzta kicsit a száját.

-          Máskor, ha akarsz egy jó dugást, hozz kaját is – tanácsolta önelégülten vigyorogva, újra álarcba burkolózva. – Kipróbálhatjuk majd a szexi takarítónő ruhát is – kacsintott rá, ellépve tőle.

   Forrt a teste a közelségétől, még sem jutott eszébe, hogy még egyszer a matracra döntse. Ahhoz túlságosan fájtak még mindig a szavai és a csalódást mindig is nehezen bírta. Legalább tökéletesen tudja leplezni az érzéseit, ez is valami, az élet legalább erre megtanította.

-          Azt várhatod – vetette oda Loreley foghegyről, majd öltözködni kezdett.

-          Ne már, most megsértődtél? Hiszen az előbb eljátszottad a tökéletes ribanc szerepét, én meg szerintem elég jól teljesítettem – ingerelte tovább. – A ribancok már pedig a jó dugást szeretik, és igazán kihasználhatsz, nem fogok összetörni tőle – vigyorgott rá továbbra is, de belül pusztán ürességet és fájdalmat érzett.

   Elfordult a nő fenekétől, miközben felhúzta a bugyiját. Túlságosan csábító volt és a legszívesebben szavak nélkül elkapta volna a csípőjét, hogy alaposan megdugja újra, hátha attól legalább egy kicsit egy normális emberre fog hasonlítani.

-          Nem érdekelsz – mondta újra.

-          Rendben, de ha meggondolnád magad, akkor a faág okos húzás volt… vagy ha estére talán kedved szottyanna hozzá, akkor úgyis ott leszel a koncerten – tette még hozzá, aztán távozott a szobából.

   Nem akart tovább vele egy légtérben maradni, fojtogatta a jelenléte, a ridegsége bántotta, ráadásul újra teljesen be volt indulva és a farka egyre fájdalmasabban követelőzött. A fürdőszobába ment, hátha a meleg víz lenyugtatja legalább egy kicsit és ellazítja feszült izmait.

   Na meg persze az üveg whisky, amit múltkor a kád mellett hagyott. Valamelyik csak segít, valószínűleg inkább az utóbbi, mint az előbbi.

Egy kád vízben ült már hosszú órák óta, újra és újra forró vizet engedve a kihűlni készülőhöz az ajtót kulcsra, zárta, próbálta kikapcsolni az agyát, de nem ment. Folyton rajta járt az esze.

-          Lor fürdenem kéne -  kopogott Bobby.

-          Tűnj el – mordult rá.

-          Koncertre megyünk, muszáj lezuhanyoznom. Büdös vagyok – nyafogott Bobby továbbra is az ajtót csapkodva a tenyerével.

-          Én nem megyek, ti meg fürödjetek valamelyik kurvátoknál. Kell a fürdő és kész – jelentette ki ingerülten.

-          Ne legyél már hülye picsa – kiabált be neki a férfi, de nem érdekelte, mit gondol róla.

A víz alá merült, hogy tompítsa a zajt, aztán megint megpróbálta elterelni a figyelmét Villéről, de rá kellett jönnie, hogy nem fog menni. Teljesen beleitta magát minden sejtjébe, képtelen volt szabadulni a zöld szemek és perzselő csókok emlékétől. Nem értette mi van vele, soha senkire nem reagált még így, most pedig valami fojtogató görcsöt érzett a torkában, ami nem akarta ereszteni. Nem így tervezte az egészet, nem akart érezni soha senki iránt semmit, a férfi mégis kiváltott belőle valamit, amit nem tudott hova tenni.

Kapcsolatot nem akart tőle, bár ha jobban belegondolt rájött, hogy Ville sem akart tőle semmit, egyszerű szórakozásnak tartotta, aki feldobja az unalmas napjait, ehhez pedig semmi kedve nem volt.

Vagy talán mégis?

Azt persze nem tagadhatta, hogy vonzódik hozzá, hogy élete legjobb dugásában volt része, mikor vele volt, hogy a férfi tele van tűzzel, rejtéllyel és csodákkal, amiket meg akart ismerni és mégis valami arra késztette, hogy fusson tőle minél messzebb, mielőtt még jobban felforgatja az életét.

A kapcsolatok amúgy is feleslegesek voltak, látott éppen eleget ahhoz, hogy levonja a következtetéseket, miszerint a szerelem csak fájdalmat és függést okoz, éppen ezért taszított el mindenki maga mellől. Ő nem kért ebből, nem akart senkitől semmit, egyszerűen rajzolni akart, varrni és csendesen meghúzódni a tömegben.

Ville viszont más volt, mint bárki az eddigi életében. Volt benne valami, ami vonzotta és taszította egyszerre. Kezdte úgy érezni, hogy meg fog őrülni. Már régen elfelejtette, hogy az intenzívebb érzéseket hogyan is kell kezelnie, kijött a gyakorlatból és most képtelen volt megbírkózni az egésszel.

-          Menj a pokolba – szisszent fel, mikor újra a felszínre bukkant. Képtelen volt ellenállni a csábításnak, így kiszállt a kádból. A bőrét teljesen kiszívta a forró víz, csak az agyát nem sikerül szottyossá tennie, így pedig nem volt más hátra, készülni kezdett.

Beszélni akart a férfival, talán együtt vacsorázni vagy csak dugni megint.

Fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, amint megszárítkozott feltépte a fürdő ajtaját és a fiúk morgásával mit sem törődve rontott a szobájába, hogy felöltözzön.

Pontosan tudta hova kell mennie, senkit nem várt be, egyszerűen elindult a klub felé, ahol szinte a bejáratnál belebotlott Bambe, aki egy barna hajú nőt átkarolva sietett befelé.

-          Szia kicsi szirén – köszönt neki jókedvűen, amint megpillantotta.

-          Hello – húzta valami mosolyfélére a száját. Kezdte megbánni, hogy elindult, de most már nem volt hátraarc. Ville legjobb barátja már látta, ha elszalad, úgyis meg tudja a zöld szemű ördög, hogy itt járt és mindannak tetejébe, hogy ribancnak és beképzeltnek tartja, még gyávának is fogja hinni.

-          Ville örülni fog neked – engedte előre vigyorogva, mire nagyot sóhajtott. Nem tudta mit várjon a reggeli után.

-          Képzelem – sóhajtott végül nagyot, miközben követte a férfit a backstage felé, ahol körbe-körbe rohangáltak az emberek, akár a mérgezett egerek.

Bam hirtelen rontott be egy ajtón, amin a HIM szócska szerepelt, aztán magával húzta a barna hajú lányt, ő viszont megkövülten állt a küszöbön. Villével nézett farkasszemet, aki meglepve húzta fel az egyik szemöldökét, miközben félmeztelenül ácsorgott és egy üveg vodkát szorongatott.

-          Szia – suttogta, mert zavarta a beállt csend.

-          Nem jössz be? – Nézett rá Bam kérdőn, még mindig a kilinccsel a kezében, ő viszont kezdte azt hinni, hogy nagyon nem volt jó ötlet ide jönnie, de innen már tényleg nem volt visszaút. Nagyot sóhajtva lépett be a zöld szemű ördög ajtaján, majd körbenézett az emberekkel teli szobában.

   Igazából nem tudta, mit várt ettől az egésztől, vagy hogy egyáltalán mit akar. A szex jó volt. Nagyon jó. Loreleyban tűz égett a jég mögött és úgy reagált rá, mint a legvadabb fantáziájában. Ezek szerint abban összeillenek legalább, jött volna az, hogy megpróbálkozik beszélgetni is vele a bosszantáson kívül. Azonban azt visszautasította, ő meg minek erőltette volna? Elég csalódásban volt már része, hogy ne vágyjon újabbra, elég szerelmet temetett el és elég fájdalmat, heget viselt már a szívében, meg a testén, nem hiányzott egy újabb. Nem mintha pusztuló szívének esélye lenne a szerelemre, erre egyrészt nem is vágyott, másrészt ereje sem lett volna hozzá. Egy nyugodt kapcsolatot viszont elviselne, ami nem teszi még jobban tönkre és nem taszítja jobban saját nyomorába.

   Nem értette a nőt. Nem volt ribanc, az egyszer biztos, és nem dugott egyik üzlettársával sem, hónapok óta nem érhetett hozzá senki sem, vagy régebb óta. Akkor mégis miért fakadt ki annyira? Miért nem ment el vele a hülye reggelire? Miért mondta, hogy bármit megtesz, csak kopjon már le róla? Tényleg ezért dobta gerincre magát?

   Fel sem merült benne, hogy megjelenik a koncerten, de azért a remény nem halt meg benne, amint az öltözőbe ért a többiekkel ledobta a pólóját, magával hozott párat azok közül, amiket a nő ma reggel lerakott nála, minden méretre gondolt. Lerakta a szemeteszsákot, aztán megfogta a vodkát és nagyokat kortyolt belőle, hogy kiverje a kék szemeket a fejéből.

   Aztán a tulajdonosuk megjelent az ajtóban, görcsbe rándult a gyomra. Gyönyörű volt, kissé zavart, de ez csak még szebbé tette.

-          Srácok, póló csere – vigyorgott a többiekre a válla felett.

-          Végre, hogy eldöntötted – sóhajtott fel Migue, majd Loreley felé pillantott. – Ő a sziréned?

-          Mondtam, hogy nem hallucinálok – vette fel az egyik M –es méretű ruhadarabot. – Annyira még nem ittam el az agyam, bármennyien is basztattok már ezzel.

   A beszélgetés finnül zajlott, látta, hogy Loreley még jobban zavarba jön, és a falhoz húzódik, miközben körbe-körbe nézeget. Bam felnevetett, továbbra is átkarolva a barna hajú lányt, akivel megjelent.

-          Nem elegen – jegyezte meg cinikusan Burton ő is átcserélve a pólóját.

   Felnevetett, aztán újra a nő felé fordult. Miért jött? A beígért menetért? A legszívesebben megadta volna neki, ha ezt akarja. Teljesen mindegy, használja ki, legalább pár percig lekapcsol az agya. Tudta, hogy addig képtelen a színpadra menni, ameddig nem beszélt vele. Cigit vett a szájába, majd rágyújtott.

-          Kifele – szólt rájuk Bam, miközben egy sört nyomott a csaj kezébe. – Ha már így felöltöztettek – azzal kikapta kezéből a vodkát. – Te meg fogd vissza magad, majd utána kaphatsz még.

-          Jaj, mami – nyüszített fel, mint egy kisgyerek. – Csak egy kortyocskát – meresztett rá nagy szemeket.

-          Csodálom, hogy nem vagy még impotens ennyi cigitől és piától – röhögött fel Migue.

-          Honnan veszed, hogy nem az? – kontrázott Gas.

-          Szerintem kérdezzük meg a kis szirént – fordult vigyorogva a basszeros Loreley felé.

   Megforgatta a szemét, a bent lévők nevettek, az egész beszélgetés finnül zajlott, ezért szerencsére a nő nem érthette, hogy miről megy a bájcsevejük ő viszont nem akarta ezzel megalázni.

-          Idióták vagytok mind – vetette oda angolra váltva. – És seggfejek. Nem tud finnül, ne legyetek gonoszak.

   Mielőtt valamit mondhattak volna, elindult felé. Muszáj megtudnia miért jött ide, egyébként az egész fellépés során ez fog a fejében járni. Beleszívott a cigijébe.

-          Öt perc, Bam – mondta a férfinak, majd kihalászta kezéből a vodkát, belekortyolt, aztán visszaadta neki.

-          Mire leég a cigid, itt vagy! – fenyítette játékosan.

-          Annyi idő lehet nem elég neki!

-          Ha nem működik már neki, akkor alapvetően mindegy – toldotta meg Burton cinikusan.

-          Seggfejek – trillázta, majd megfogta a nő csuklóját és kihúzta az öltözőből.

   Az egyik folyóson levágott, majd két biztonsági őr mellett elhaladva kisétált a hideg, éjszakai levegőre. Hirtelen fordította a nőt a falnak, de fél lépés távolságot tartott tőle. Beleszívott a cigijébe.

-          Miért jöttél ide? – nézett mélyen a kék szemekbe, hátha onnan kiolvashatja a választ. – Mielőtt belekezdünk abba a körbe, hogy azért, mert csak akkor vesszük fel a ruháitokat, szólok, hogy nincs sok időm.

Mit keres ott? Tényleg mit is? Fogalma sem volt róla továbbra sem, hogy mit művel, egyszerűen ott akart lenni és kész.

Bizonytalanul harapott az alsó ajkába miközben a férfi zöld szemeit nézte, aztán nem gondolkodott tovább a tarkójára fűzte az ujjait és megcsókolta. Egyszerűen, szenvedélyesen, minden érzelem nélkül és mégis valami az alhasában azt sugallta, hogy érez valami furát, amivel nem tudott mit kezdeni. Az ösztönei hajtották és engedett nekik. Reggel már úgyis elcseszte az egészet, amikor lefeküdt vele, legalább élvezze ki ezt az őrült nagy hibát, amíg teheti.

Lihegve vált el tőle, majd a vágytól és az értetlenségtől homályos szemekbe nézett újra, amitől elmosolyodott.

-          Azért, hogy megcsókoljalak – jelentette ki határozottan, mire Ville szemöldöke a homlokáig szaladt, aztán egy pimasz vigyort terült szét az arcán.

-          Csak ezért? – Nézett rá kérdőn, miközben a nyakához hajolt és finoman cirógatni kezdte a bőrét a leheletével, majd a puha ajkait nyomta az ütőerére, aminek nem tudott ellenállni.

-          Talán másért is – suttogta, miközben magához ölelte. Az illata kábította, az érzékei kihegyeződtek rá, képtelen volt uralkodni magán, amióta lefeküdt vele, a vágyai tomboltak, ahelyett, hogy csillapodott volna a vonzalma csak egyre nagyobb lett. 

-          Csak talán? – Csókolta meg most Ville, miközben a lüktető férfiasságát, a hasának préselte, a kezei pedig a fenekére csúsztak.

-          Múltkor túl dühös voltam ahhoz, hogy meghallgassam rendesen a koncerted. Tudnom kell ki veszi fel a ruháink. Mint mondtam szar dolgokhoz nem adom a nevem – nézett rá hűvösen mosolyogva, de tudta, hogy a szemei amúgy is elárulják.

-          Akkor menjünk be – ajánlotta fel neki a karját, amire rögtön elfogadott. Nem akart ma harcolni vele, nem akart tőle semmit egyszerűen csak nem gondolkodott, hanem cselekedett és ezt mind Ville hozta ki belőle.

-          Ha elég jó vagy talán meghívhatsz reggelizni – sóhajtott fel, mikor a színpad széléhez értek, ahol Ville döbbenten pislogott rá megint, aztán megrázta a fejét és mosolyogva kortyolt bele a vodkájába.

-          Talán már nem akarlak meghívni reggelizni – kacsintott rá.

-          Talán túlélem – ment bele a játékba, mire a zöld szemű ördög felnevetett és felmászott a színpadra, ahol a tömeg lelkesen éljenzett. Hatással volt rájuk is, mindenkit megőrjített, úgy érezte órákig tudná nézni és hallgatni, amit odafent művel, de Bam elkapta a kezét és elkezdte vonszolni valamerre.

-          Mi a fenét csinálsz? – Nézett rá, mikor a pulthoz cibálta.

-          Innod kell velem. Ville csak olyan csajjal lehet, aki bírja a piát – kért ki egy tálcányi vodkát, mire kérdőn húzta fel a szemöldökét. Rég nem ivott, de tiniként nem egy pasit sikerült az asztal alá küldenie. Bízott magában és a májában is.

-          Csak, hogy tisztázzuk – vett mély levegőt, ahogy a feles poharakat nézte. – Nem akarok Villével lenni – ordított Bam fülébe, mert alig lehetett hallani bármit is a klubban.

-          Valld be, hogy betojtál a kihívástól – röhögött fel Bam eszelősen, miközben határozottan fogott meg egy kis pohárkát, aztán kérdőn nézett rá.

-          Ez kihívás akar lenni? – simított végig az egyik üveg peremén, miközben jegesen nézett a férfi szemeibe.

-          Pontosan, de szerintem te beszartáááál – vigyorgott ezerrel.

-          Ha legyőzlek, meztelenül sétálsz hazáig, ha nem akkor holnap házibuli nálam, piát kaját én állom és kapsz egy kis meglepit is – emelte fel ő is az egyik töménnyel teli pohárkát.

-          Áll az alku – vágta rá Bam majd rögtön le is hatotta az első kupicát, aztán rögtön utána a következőt is.

El kellett ismernie, hogy kemény ellenfél volt, alig bírta tartani vele a lépést, de értette a jelekből, a sokadik felesük után, amikor már ő is kezdett szédülni, Bam hirtelen leállt, majd benyúlt a pultba kiszedte a jeges vödröt, majd beleköpte a szájában lévő vodkát, ami annyit jelentett, hogy megnyerte a fogadást, de sajnos a koncertnek is vége lett ráadásul, Ville művészetét megint nem sikerült megismernie. Örömittasan lóbálta a lábát a bárszéken, miközben azt figyelte, hogy hányja tele Bam a vödröt, ő pedig vígan kacarászott, az elfogyasztott tömény szeszektől, miközben az egész világ forgott körülötte.

-          Mi baja? – Ölelte át két kar hirtelen hátulról. Ville kisugárzása azonnal fejbe csapta  így röhögve újságolta el neki, hogy mi is történt.

-          Versenyt ittunk és nyertem – fordult vele szembe kacagva. Az alkohol teljesen feloldotta, elvesztette a gátlásait, az eszét és mindent ami ő maga volt, de már képtelen volt ezen búslakodni. – De azt hiszem én is berúgtam – nézett fel a férfi arcába, majd egyszerűen a hajába túrt, közelebb vonta magához és szájon csókolta.

10.

 18+

  Jobban nem is kezdődhetett volna a reggelje, maximum, ha Loreley takarítani megy hozzá és nem csak ruhákat hoz neki. Pedig már a ruhát is beszerezte az egész szórakozáshoz… izgatta a fantáziáját a hevessége, ahogy újra rárontott és nem tudott tovább ellenállni neki. Talán itt volt az ideje, hogy behajtsa, ami jár, leszakítsa a szőlőt, ha már sikerült felingerelnie és tűzet gyújtania benne.

   Még ittas volt és esze ágában sem volt kikeveredni ebből az állapotból, ezért a pár korty hideg bor jót tett neki, felfrissítette és elandalította. Látta a kék szemek háborgáságban, hogy hatással van rá, kívánja, még ha el is akarja lökni magától, teste megremegett, ahogy nyelvét végig húzta a nyakán, aztán fülcimpáját a foga közé vette és kicsit meghúzta. Esze ágában sem volt elengedni, üresnek érezte magát, magányosnak, akinek szüksége van valamire vagy valakire, aki legalább pár percig elhiteti vele, érdemes élni és vannak még örömök az életben, ha boldogság nem is. Az alkohol nem segített, csak elódázta a pillanatot, ameddig tükörbe kell néznie és tanácskoznia az élete felett.

   Vajon visszacsókolná? Vagy felébresztené a cigi és az alkohol íze? El kell mámorítania, mielőtt igazán ellenállna neki. Neki fordította a falnak és testével préselte neki, férfiassága keményen feszült neki a hasának, ami még tovább izgatta.

-          A francba is eressz el – sziszegte újra, de tudomást sem vett róla.

   Mindenkinek ezt mondja egy jó menet előtt? Miért kéreti magát ennyire? Miért áll ellen a vágynak? Óvatosan dörzsölte neki merev férfiasságát az ölének, aztán gyengéden a nyakába harapott, szabad kezével megfogta a csípőjét, egyik lábát a combjai közé nyomta és lassan mozgatni kezdte, teljesen a falhoz nyomva vele.

-          Behódolni nagyon morbid lenne? – suttogta a fülébe, majd a szemeibe nézett. A hangja remegett a vágytól, mely felforrósította a sejtjeit. A világ hirtelen nem is tűnt annyira sivárnak és kietlennek.

-          Nálad nagyobb barmot nem hordott a hátán a föld – szisszent fel idegesen, de a hangja remegett, nyakán vadul lüktetett az artériája, szemei pedig homályosak voltak a vágytól, s ha ez nem lett volna elég megerősítés, csípője megmozdult a combja felé.

   Gúnyosan elmosolyodott. Mi számít erőszaknak? Ha a nő is akarja, de nemet mond, mégis tovább gerjeszted, ameddig meg nem törik, az nemi erőszak lenne? Szüksége van rá. Az érintés varázsa tovább vezette kezét hajáról egészen a derekára, majd a fenekére. Belemarkolt, szorosan vonta combjához.

   Loreley válaszként összeszorította a fogsorát, vagy azért, hogy nyögését fojtsa így el, vagy azért mert továbbra is a pokolra kívánja, csak már megunta hajtogatni. Lustán elmosolyodott, mellkasa a nő melleinek feszült, amiktől bizseregni kezdett minden tagja, főleg, mikor megérezte, hogy mellbimbói megkeményedtek.

-          Ez az, amit szeretsz? – futatta végig nyelvét a fülkagylóján, aztán be a fülébe, végül meg kihúzta, amitől a törékeny test újra megremegett. Elkapta az egyik csuklóját és a feje fölött a falnak szorította.

   Játék lenne az egész, amivel már az amúgy sem elhanyagolható izgalmát próbálja tovább húzni? Belemarkolt a combjába, felrántotta a derekához, és férfiasságát nyomta hozzá, hogy tovább izgassa ruhán keresztül a csiklóját.

-          Eressz el, vagy sikítok – zihálta izgatottan, reszkető hangon.

   Rávillantotta a szemeit, mélyen a szemeibe nézve, hogy kiolvashassa belőle az igazi válaszokat. Szüksége van rá, mert egyébként lehet belepusztul a világba, ha így folytatódik. Unta az alkoholt, unta a szórakozást, unta a hülyeségeket és unta a koncerteket is, ha nem volt kiért énekelnie, ha nem volt miért értékesnek lennie és jónak. A rajongók persze szerették, de ő nem szerette viszont őket, így nem jelentettek számára mást csak üvöltő tömeget, akik bíztatják, azonban nem mentik meg a haldoklástól.

   Mikor bukott el ennyire? Miért mástól várja, hogy megmentse?

   Szüksége van a nőre, nem azért, hogy megmentse és nem is azért, hogy vele együtt zuhanjon, egyszerűen csak pár perc kikapcsolódást akar, ameddig nem gondol a világra és megbocsát az emberiségnek, amiért olyan, amilyen.

   Ideje lecsapnia és megbénítania az egeret, fogait belémélyesztenie és tehetetlenné tennie. Loreley vágyott rá, de menekülni akart, ő pedig még sem fogja megerőszakolni. Az lesz a legjobb, ha elhallgatatja. Beletúrt újra a hajába, keményen, határozottan csókolta meg, higgadt önuralommal mégis, olyan szenvedéllyel, ami bármilyen páncélt fel tud olvasztani, egyszerűen csak bele akarta sűríteni azt, amit a színpadon is ki tudott adni magából.

Ville csókja erőszakos volt, követelőző, visszautasíthatatlan vagy sokkal inkább ellenállhatatlan, percekig keményen tartotta magát, mert zavarta, hogy úgy bánik vele, mint egy ribanccal, de ahogy a férfi finoman az alsó ajkába harapott, rájött, hogy már abban a percben elveszett, hogy a falnak nyomta. Lassan tétovázva, nyitotta szét a száját és engedett utat a nyelvének, miközben a kezei is fellázadtak ellene és ahelyett, hogy eltaszították volna a férfit, közelebb vonták a testéhez, bár ez szinte lehetetlennek tűnt.

Ville halkan belenyögött a szájába, mikor az ujjaival a hajába túrt, majd éhesen a szájába szívta a férfi borízű nyelvét, ami a sok cigi és alkohol ellenére is, édes volt és cseppet sem kellemetlen ízű.

Egyre többet és többet akart, nem tudta tagadni se maga, se a másik előtt, a vágyak hirtelen csaptak le rá, a szenvedély pedig maga alá temette. Nem akart józanul gondolkodni, akarta őt, a testét, a bőrét, a csókját.

Le akart vele feküdni, amúgy is olyan rég volt már valakivel, hogy el is felejtette milyen, ha az extázis elsodorja, ha valaki megérinti, belé mar, ha a magáévá teszi. Ville amúgy is csak ennyit akart tőle, azt nem kell tudnia a végén, hogy ő is élvezte az egészet, a tartozását mégis kiegyenlíti, ha megteszi. Így is, úgy is, egy ostoba beképzelt ribancnak tartotta, hát akkor teljesen mindegy, ha tovább erősíti ebben a hitében.

A kemény test, még jobban nekifeszült, aztán durván a feneke alá nyúlt, felemelte, ő pedig engedelmesen kulcsolta körbe a lábaival a vékony derekat, miközben egy percre se engedte el az ajkait. Az ujjaival a vállába kapaszkodott, miközben a zöld szemű ördög cipelni kezdte valamerre, az ujjait pedig keményen a fenekébe vájta.

Mire egy kicsit észhez tért, már egy ágyon feküdt, a férfi pedig a ruháit cibálta le róla, amiben önként és dalolva segített neki. Fogalma sem volt arról, hogy mikor hámozta ki a ruhájából, mikor szedte le róla a melltartót vagy mikor görgette le a csípőjéről a bugyit, egyszerűen csak élvezte a perzselő csókjait, a felfedező ujjak édes játékát a bőrén, miközben ő is érintette a fölé tornyosuló testet. Mindenhol próbálta elérni, mindenhol próbálta csókolni, úgy szorították egymást, mintha ez lenne az utolsó órájuk a világon és ki akarnának élvezni egymás társaságában minden egyes másodpercet.

Ville a melleit masszírozta, a hosszú ujjai közé csípte a mellbimbóját, ő pedig kéjesen felnyögött az érzéstől. Az öle nedvesen lüktetett, egyre többet és többet akart belőle, magában akarta érezni, de a férfi másképp döntött. Lassan csókolta végig a combja tövét, majd a nyelve hegyét a nedves hüvelyébe fúrta, amitől azt hitte rögtön elélvez. De még nem akarta a mámort, ki akarta élvezni, azt amit a szenvedélyesen idegen adni tudott neki és valahol az is benne volt, hogy ő is vissza akart adni minden egyes gyönyörteli érintést, amivel a hosszú ujjak becézték a testét, vagy amit az édes ízű nyelvével okozott neki. Egy felejthetetlen élményt akart maga után hagyni, olyat amilyet semmilyen másik nőtől nem kaphat meg.

Ville ajkai erőszakosan tapadtak a csiklójára, szinte felfalta, miközben néha felnézett rá. A pillantása sötét volt a vágytól, homályos az őrült szenvedélytől, ami magával sodorta mindkettejüket, ő pedig nem bírt szabadulni a zöld szemektől. Mindent megtett, hogy a férfi fejét még jobban a combjai közé szorítsa, a haját túrta, miközben halkan sóhajtozott attól, amit Ville a nyelvével művelt, aztán, amint megérezte a hüvelyében az egyik ujját, megfeszült a teste. Nem tudott tovább birkózni a kielégüléssel, a vágyai nyertek, halkan sikított fel, miközben a fejét hátravetette, az oly’ régóta hanyagolt orgazmus pedig az egész testét görcsbe rántotta. Egy fél percre a szemei is fennakadtak, aztán erőtlenül dőlt vissza a puha matracra, miközben a férfi tovább kínozta az így is túl érzékennyé vált testét, egészen addig, míg annyira össze nem szedte magát, hogy felhúzza magához, majd megcsókolja. A bor, a cigaretta, a férfi íze és az övé keveredtek a szájában, amitől még inkább megőrült. Gyors mozdulattal gördítette Villét a hátára, aztán fölé mászott és végigcsókolta minden egyes porcikáját, egészen a keményen lüktető férfiasságáig. Az ujjaival a tetoválásait simogatta, valósággá váltva az eddigi képzelgéseit, majd lassan végignyalta a kőkemény erekcióját, a tövétől egészen a végéig, hogy aztán az egészet megpróbálja eltüntetni az ajkai között. Ugyanúgy tette, ahogy az előbb Ville, a testét simogatta, miközben a szájával kényeztette és mélyen a szemébe nézett. A férfi teste meg-megrándult, mikor nagyobbat szívott rajta, aztán nagy levegőt vett és teljesen a torkára engedte, amitől a zöld szemű ördögnek elakadt a lélegzete.

Hirtelen rántotta fel, maga alá gyűrte, aztán minden további teketóriázás nélkül szétfeszítette a combjait, durván beléhatolt, amitől mindkettejük torkát egy elégedett sóhaj hagyta el, aztán azonnal mozogni kezdett benne. A lökései kemények voltak, szinte erőszakosak, néha fájdalmat is okozott neki, de a kéjjel keveredve, az egész csak még jobb volt. Harapták és csókolták a másikat, a körmeivel a hátát cifrázta ki, miközben próbált hozzászokni a feszítő érzéshez. Túl rég volt már bárkivel is, ahhoz, hogy Ville óriási vágyát, könnyedén tudja magába fogadni, a férfi pedig hiába érezte, hogy szűk, nem törődött vele, teljesen kihúzódott belőle, majd visszatolta magát, egészen a méhszájáig hatolva. Egy-egy durvább mozdulatnál azt hitte kettészakad, de nem foglalkozott az egésszel, akarta, túlságosan is ezt az édes fájdalmat. A mozgásuk egyre kapkodóbbá vált, egymás szájába lihegve érték el a végső beteljesülést, ami úgy csapott le rájuk, akár egy hurrikán.

A férfi még párat lökött rajta, aztán erőtlenül borult rá, hogy a mellkasán pihegje ki magát. Lassan simogatta a hátát, míg le nem gördült róla és meg nem próbálta a mellkasára vonni, de úgy döntött, hogy a romantikus összebújás ebbe az egészbe már nem fér bele. Ville megkapta, amit akart, mindketten élvezték, csodálatos volt, de az egész nem szólt többről, mint, hogy dugtak egy jót, így lassan felült az ágyon, aztán a fehérneműjéért nyúlt.

-          Mit csinálsz? – Kérdezte a férfi halkan, a derekát simogatva.

-          Felöltözöm – felelte hidegen.

-          Miért? – Jött a halk kérdés, miközben Ville is felült, aztán miután végignézte, hogy húzza magára a bugyiját, visszarántotta az ölébe.

-          Leszoptalak, megdugtál, a tartozás semmis, ezt akartad. Megkaptad – nézett keményen a szemébe.

   Értetlenül pislogott a nőre. Egyszerűen… nem értette. Rosszul hallotta volna, amit mondott neki? Beletúrt a hajába, jót keféltek, az egyszer biztos, megkockáztatta volna, hogy a szeretkezéseket leszámítva, amiben része volt, élete legjobb menetének nevezhető a dugásai között, de… Újra a hajába túrt, majd megmasszírozta a szemeit, miközben Loreley felöltözött.

   Azért csinálta, mert ezt mondta? Hogy így egyenlítse a tartozását? Nem… erre a gondolatra ökölbe szorult a keze, felpattant az ágyról, miközben felhúzta a melegítőnadrágját.

-          Van a közelben egy étterem, jó a reggelijük – ajánlotta, tudomást sem véve a nő előbbi szavairól. – És nem csak rántotta van – tette hozzá apró mosollyal.

   Loreley rápillantott, miután lehúzta a pólóját. Felvonta a szemöldökét.

-          Süket is vagy nem csak nehéz felfogású? – kérdezte jéghidegen.

   Ettől a hangtól görcs ált a gyomrába és nem az a jó fajta. Irritálta az idegeit, egyszerűen rosszul volt tőle. Lehet, még mindig részeg, de az is biztos, hogy kezd egyre dühösebb lenni.

-          Mi van? Felcsaptál nehezen megszerezhető nőből olcsó ribanccá? – sziszegte, miután nem tudott tovább uralkodni az indulatain.

   Az biztos, hogy nem ribanc, de jelenleg ez az egy szó jutott az eszébe. Elég szűk volt, hogy tudja, régóta nem volt senkivel, talán kicsit durván is bánt vele, fájdalmat okozva, de élvezte, így nem tartotta akkora gondnak…

-          Te akartál egy szopást és te akarsz megdugni, amióta megláttál az egyik este – nézett rá értetlenül, közönyösen. – A számla kiegyenlítve – vonta meg a vállát, aztán felhúzta a kabátját is.

-          Ezt kurválkodásnak hívják, csak nem pénzzel fizettem – jegyezte meg higgadtan, visszafogva az indulatait, remélve, hogy ez legalább hatással lesz Loreleyra.

   Megvonta a vállát, aztán elindult az ajtó felé. Hirtelen elé lépett és becsukta az ajtót, majd neki dőlt, mellkasa előtt keresztbefonta karjait. Nem tudta mit akar, de nem ezt, nem fogja hagyni, hogy csak így távozzon. A pár perc öröm meg volt, azonban az üresség, amit érzett, nem javult, ha lehetséges, még rosszabbá vált.

   Reggelit akart, vele, kettesben. Nem cipel bármilyen nőt az ágyába és utána nem hagyja csak úgy lelépni. Nem osztja meg magát úton útszélen ribancokkal, nem kefélte körbe a világot sem, pedig megtehette volna. Jelentkezők mindenhol voltak és nem csak a rajongói, ez viszont… Loreley bemutatta neki, hogy sokkal több tűz van benne, mint azt képzelni merte volna, most meg újra közönyös és hideg, aminél jobban semmi nem húzta fel.

-          Dolgom van – szólalt meg.

-          Teszek rá – húzta el a száját, palástolva az igazi érzéseit.

-          Mit akarsz még? Megkaptál mindent – jelentette ki, mintha az egész semmit nem számítana.

   Hihetetlen vágyat érzett rá, hogy megpofozza, amiért olyan, amilyen. Bántotta az is, hogy nem kér belőle, hogy mint egy farkat, kihasználta. Mereven nézett a kék szemekbe. Úgy érezte, muszáj innia valamit, mert megőrül egyik pillanatról a másikra.

   Elvigyorodott, álarcot húzva magára.

-          Még nem, nem látod milyen kupi van? – intett kezével a szoba másik vége felé.

-          Nem fogok takarítani, egyébként is, azt mondtad egy szopással egyenlíthettek. Ráadást is kaptál, legyél boldog.

-          Összefűztem az ujjaimat – felelte pimaszul, mire a kék szemek újra elsötétedtek egy kicsit. – Nem jöttél még rá, hogy nem szabad hinni nekem?

   Helyes, csak érezzen valamit, mert a közönyétől túlfeszülnek az idegszálai és az őrület kerülgeti.

-          Nem hallottál arról a szóról, hogy becsület?

-          Becsületes vagyok, ha nem fűztem volna össze őket, akkor most elállnék az útból – döntötte félre a fejét. – De nem verlek át, tényleg így voltak – emelte fel újra a kezét, önelégülten vigyorogva, diadallal nyugtázva, hogy Loreley kezd kijönni a sodrából. – Egyébként este koncert is van, szóval, ha azt akarod, hogy rajtunk legyenek a ruhák el is kell jönnöd. A helyedbe sietnék, ez nem pár napos meló – sóhajtott nagyot, aztán az egyik asztalra nézett.

   Vigyorogva fordult a nő felé. Nincsenek egy súlycsoportba így esélytelen, hogy ki tudjon jutni mellette, vagy azt teszi, amit mond, vagy képes estig az ajtónak dőlve állni. Pusztán szórakozásból, heccelésből.

-          Ott a ruhád is, édesem – bökött fejével az asztal felé.

-          Szerintem a fogva tartás törvénybe ütközik – szólalt meg enyhén remegő hangon.

   Nagyokat pislogva nézett rá. – Nem mondod? Feljelentenél? A céged reklámarcát? – kuncogott fel. – Kemény vagy cukorfalat, de ezzel nem hatsz meg – nézett rá mosolyogva.

Kezdte nem érteni az egészet. Azt hitte, hogy vége lesz, ha lefekszik vele, de úgy tűnt az egész sosem ér véget. Fogalma sem volt arról, hogy mit akar még tőle, már nem volt semmi amit adhatott volna és igazán nem is akart többet. Már így is túlment egy határon azzal, hogy beállt a kurvái sorába és az ágyában kötött ki.

Végül is igaza volt Villének. Kurvává vált, hisz lefeküdt vele, azért, hogy ne tartozzon többet a reklámért, ami szép kis bevételt hozott nekik alig pár nap alatt.

-          Takarítást akarsz? Legyen – vette le újra a kabátját, majd dühösen pakolni kezdett, lehúzta a férfi ágyneműjét, ami még mindig intenzíven árasztotta magából a szex mámorító illatát, aztán benyúlt a szekrénybe és újat tett fel. Beágyazott összeszedte a szétdobált ruhákat, majd várakozás teli pillantást vetett rá, ahogy az ajtó elé állt, hogy kijusson a férfi cuccaival oda ahova a mosógépet tartja.

-          Reggelizni akarok – sóhajtott fel Ville.

-          Nem érdekel mit akarsz – sziszegte hidegen. – Takarítás volt az alku és ott nem volt keresztben a kezed. Ribancot csináltál belőlem, most már cseléd is leszek, de kurvára nem érdekel csak az, hogy végre engedj el örökre – nézett mélyen a szemébe, hogy végre felfogja nem viccel. Nem akar tőle semmit, már így is felforgatta a világát, több bonyodalom pedig nem kellett neki.

-          Nem csináltam belőled ribancot, te is akartad és én is – felelte Ville higgadtan, miközben továbbra is az ajtónak támaszkodott.

-          És akkor mi van? – Nézett rá értetlenül.

-          Akkor az van, hogy szórd szét azt a sok szart, amit szorongatsz és menjünk el enni – szólt rá halkan.

-          Rohadtul ne parancsolgass nekem. Elegem van belőled érted? Mi a francot akarsz? Megkeféltél, jó volt, de attól még nem fogok veled együtt reggelizgetni. Nincs semmi közünk egymáshoz és nem is lesz. Te sem akarod én sem, akkor meg a francnak ez az egész baromság? – Kérdezte fagyos hangon, bár az indulatai forrtak, de feltűnt neki, hogy ha érzelemmentesnek mutatkozik azzal jobban idegesíti az előtte álló erőszakos barmot, mintha tombolna.

-          Mert én nem szoktam mindenkivel kefélni és ha már valakit meg is dugok, szeretek az ágyban heverészni vele szex után vagy reggelizni, ebédelni, vacsorázni, tök mindegy. Amúgy sem vagy ribanc, bár most per pillanat próbálsz úgy viselkedni, de ez a gyerekes álca nevetséges. Olyan vagy, mint egy durcás hörcsög, aki nem kapott eleget, de ha gondolod reggeli után visszajöhetünk ide – ajánlotta fel pofátlanul neki.

-          Tudod mit? Dögölj meg – szórta le a kezében lévő dolgokat, majd ismét nekiállt vetkőzni. – Dugni akarsz? – Húzta le a ruháját újra. – Gyere és dugj meg – ült le az ágyra, miközben kihívóan nézett rá.

-          Hagyd abba – szólt rá a férfi mikor a melltartóját is hozzávágta. Dühösnek tűnt, de már egy cseppet sem érdekelte.

-          Kurvát akarsz, itt van – állt fel majd hátat fordított Villének és a lehető legerotikusabban tolta le magáról az utolsó kis textilt is, hogy aztán meztelenül feküdjön végig az ágyon.

-          Nem akarok kurvát – nézett rajta végig, miközben a szemei újra elsötétedtek a vágytól, a nyakán lévő ér kidülledt és szaporán lüktetni kezdett, miközben a mellkasa is egyre erőteljesebben süllyedt és emelkedett. Nem tudta ő sem letagadni, hogy akarja. Újra. Neki meg nem volt ellene egy csepp kifogása sem. Ha már egyszer elbaszta a mai nap folyamán, ráadásul szó szerint akkor a kettő vagy esetleg a három már nem számít.

-          Te sem tudod mit akarsz igaz? – tárta szét a combjait szemérmetlenül, miközben a haját hátradobta, hogy semmi ne takarja el a testét a zöld szemek elől. – De ahogy elnézlek igenis meg akarsz dugni megint – nézett végig rajta. A vékony mackónadrág nem tudta leplezni, hogy megint kőkemény, az arca viszont arról árulkodott, hogy feszült.

-          Reggelizni szeretnék – nyelt nagyot Ville.

-          Hát persze – mosolygott rá gúnyosan, miközben végigsimított a saját hasán.

-          Öltözz fel, nem foglak megint megdugni. Így nem – rázta a férfi a fejét.

-          Miért, hogy akarsz megdugni? Hátulról? A falnál? – Állt fel, majd közelebb lépkedett hozzá. Tudta, hogy a tűzzel játszik, de nem érdekelte egy cseppet sem. Már nem volt mit veszítenie, elvégre meghazudtolta az elveit és ágyba bújt vele, hagyta, hogy megdugja, sőt le is szopta. Teljesen mindeggyé vált az egész.

-          Fejezd be – csattant fel a férfi hirtelen, amitől jeges kacaj tört fel a torkából.

-          Elengedsz végre? – Nézett rá hidegen.

-          Nem – jött az azonnali válasz.

-          Akkor megdugsz megint? – Kérdezte miközben hozzá simult.

-          Nem – rázta meg a fejét Ville.

-          Takarítsak ki? – Simított végig a férfi állán incselkedve.

-          Nem – sóhajtott nagyot.

-          Akkor mégis mi a fenét akarsz a hülye reggelizésen kívül? – Kérdezte ridegen, mintha nem számítana semmi. Talán mert nem is számított.