11.

-          Egy vacsora is belefér – villantott rá egy gyors mosolyt.

   Igazából semmi kedve nem volt mosolyogni. Szarul érezte magát, bántotta a nő hangneme és elkezdte felhúzni is, amit nem akart kimutatni. Többféleképpen is, az egyiket nem tudta leplezni, hiszen meztelenül flangált előtte és bárhogy is próbált az italtól impotensé válni, ez eddig nem jött össze, hatással volt rá a kis boszorkány, nem csak a testét húzta fel, hanem az agyát is. A legszívesebben visszadöntötte volna az ágyra, hogy újra a testébe feledkezzen…

   De így nem lehetett. Loreley kurvaként flangált előtte, ő pedig nem kurvát akart. Kurvát bárki kaphat, neki meg azok a lányok soha nem voltak az esetei. Ő azt szerette, ha küzdeni kellett értük.

-          Nem – mosolygott rá, kezével meg végig simított a derekán, aztán egyenesen az ágyékára rakta a kezét.

   A pulzusa az egekbe ugrott, mereven nézett a kék szemekbe, melyek továbbra is a fjordok hidegével bírtak. Lassan dörzsölni kezdte. Hirtelen lefogta a kezét, aztán a háta mögé tekerte; nem mintha ez jó ötlet lett volna, testük teljesen egymásnak simult, a vágya pedig fojtogató kínná kezdett válni.

-          Mi bajod van egy reggelivel? – csattant fel kicsit ingerülten.

-          Hogy nincs kedvem veled reggelizni – pislogott rá komolyan.

-          Dugni dugsz velem, de reggeli az nem? Ez azért kicsit furcsa – jegyezte meg összeszűkített szemekkel. Belemarkolt a hajába, mielőtt megszólalhatott volna, aztán hátrafeszítette a fejét. – Örülsz neki, hogy egyenlíthettél és még egy menetet is nyertél vele? – sziszegte a fülébe indulatosan. – Tudom, hogy élvezted.

-          Nem is tagadtam – felelte ridegen viszonozva a pillantását.

   Nem akarta elengedni. Így nem ment neki egyszerűen. Szüksége volt rá, nem csak az ágyban, hanem… csak úgy, végre egy nő felkeltette az érdeklődését és meg akarta próbálni. Normális párkapcsolat? Hah, volt neki elég, bár egyik sem volt normálisnak nevezhető, mindig is vonzotta a nem normális nőket, akikbe ha beleszeretet, akkor tökéletesen darabokra törték.

   Mi a francokat művel már megint?

   A szív nem tanul a hibákból és olyan elkeseredett, hogy tényleg egy olyan nő után fut, akinek nem kell, aki egy elbaszott reggelit sem képes elkölteni vele? Nem kér belőle. El kell fogadnia. A menet meg volt, a vad leterítve, csak éppen nem lakott jól, mert ez nem minden, és egyébként is, ki a szart érdekel? Kinőtt abból a korból, amikor szerelmet remél az ember, vágyakozik dolgokra és azt hiszi ez majd megmenti.

   Loreley ugyanúgy nem tudja megmenteni, mint senki más a világon, és nem is igazán akarta, hogy valaki is megmentse.  A lassú haldoklás is valami.

   Hirtelen elengedte a haját, elhúzta kicsit a száját.

-          Máskor, ha akarsz egy jó dugást, hozz kaját is – tanácsolta önelégülten vigyorogva, újra álarcba burkolózva. – Kipróbálhatjuk majd a szexi takarítónő ruhát is – kacsintott rá, ellépve tőle.

   Forrt a teste a közelségétől, még sem jutott eszébe, hogy még egyszer a matracra döntse. Ahhoz túlságosan fájtak még mindig a szavai és a csalódást mindig is nehezen bírta. Legalább tökéletesen tudja leplezni az érzéseit, ez is valami, az élet legalább erre megtanította.

-          Azt várhatod – vetette oda Loreley foghegyről, majd öltözködni kezdett.

-          Ne már, most megsértődtél? Hiszen az előbb eljátszottad a tökéletes ribanc szerepét, én meg szerintem elég jól teljesítettem – ingerelte tovább. – A ribancok már pedig a jó dugást szeretik, és igazán kihasználhatsz, nem fogok összetörni tőle – vigyorgott rá továbbra is, de belül pusztán ürességet és fájdalmat érzett.

   Elfordult a nő fenekétől, miközben felhúzta a bugyiját. Túlságosan csábító volt és a legszívesebben szavak nélkül elkapta volna a csípőjét, hogy alaposan megdugja újra, hátha attól legalább egy kicsit egy normális emberre fog hasonlítani.

-          Nem érdekelsz – mondta újra.

-          Rendben, de ha meggondolnád magad, akkor a faág okos húzás volt… vagy ha estére talán kedved szottyanna hozzá, akkor úgyis ott leszel a koncerten – tette még hozzá, aztán távozott a szobából.

   Nem akart tovább vele egy légtérben maradni, fojtogatta a jelenléte, a ridegsége bántotta, ráadásul újra teljesen be volt indulva és a farka egyre fájdalmasabban követelőzött. A fürdőszobába ment, hátha a meleg víz lenyugtatja legalább egy kicsit és ellazítja feszült izmait.

   Na meg persze az üveg whisky, amit múltkor a kád mellett hagyott. Valamelyik csak segít, valószínűleg inkább az utóbbi, mint az előbbi.

Egy kád vízben ült már hosszú órák óta, újra és újra forró vizet engedve a kihűlni készülőhöz az ajtót kulcsra, zárta, próbálta kikapcsolni az agyát, de nem ment. Folyton rajta járt az esze.

-          Lor fürdenem kéne -  kopogott Bobby.

-          Tűnj el – mordult rá.

-          Koncertre megyünk, muszáj lezuhanyoznom. Büdös vagyok – nyafogott Bobby továbbra is az ajtót csapkodva a tenyerével.

-          Én nem megyek, ti meg fürödjetek valamelyik kurvátoknál. Kell a fürdő és kész – jelentette ki ingerülten.

-          Ne legyél már hülye picsa – kiabált be neki a férfi, de nem érdekelte, mit gondol róla.

A víz alá merült, hogy tompítsa a zajt, aztán megint megpróbálta elterelni a figyelmét Villéről, de rá kellett jönnie, hogy nem fog menni. Teljesen beleitta magát minden sejtjébe, képtelen volt szabadulni a zöld szemek és perzselő csókok emlékétől. Nem értette mi van vele, soha senkire nem reagált még így, most pedig valami fojtogató görcsöt érzett a torkában, ami nem akarta ereszteni. Nem így tervezte az egészet, nem akart érezni soha senki iránt semmit, a férfi mégis kiváltott belőle valamit, amit nem tudott hova tenni.

Kapcsolatot nem akart tőle, bár ha jobban belegondolt rájött, hogy Ville sem akart tőle semmit, egyszerű szórakozásnak tartotta, aki feldobja az unalmas napjait, ehhez pedig semmi kedve nem volt.

Vagy talán mégis?

Azt persze nem tagadhatta, hogy vonzódik hozzá, hogy élete legjobb dugásában volt része, mikor vele volt, hogy a férfi tele van tűzzel, rejtéllyel és csodákkal, amiket meg akart ismerni és mégis valami arra késztette, hogy fusson tőle minél messzebb, mielőtt még jobban felforgatja az életét.

A kapcsolatok amúgy is feleslegesek voltak, látott éppen eleget ahhoz, hogy levonja a következtetéseket, miszerint a szerelem csak fájdalmat és függést okoz, éppen ezért taszított el mindenki maga mellől. Ő nem kért ebből, nem akart senkitől semmit, egyszerűen rajzolni akart, varrni és csendesen meghúzódni a tömegben.

Ville viszont más volt, mint bárki az eddigi életében. Volt benne valami, ami vonzotta és taszította egyszerre. Kezdte úgy érezni, hogy meg fog őrülni. Már régen elfelejtette, hogy az intenzívebb érzéseket hogyan is kell kezelnie, kijött a gyakorlatból és most képtelen volt megbírkózni az egésszel.

-          Menj a pokolba – szisszent fel, mikor újra a felszínre bukkant. Képtelen volt ellenállni a csábításnak, így kiszállt a kádból. A bőrét teljesen kiszívta a forró víz, csak az agyát nem sikerül szottyossá tennie, így pedig nem volt más hátra, készülni kezdett.

Beszélni akart a férfival, talán együtt vacsorázni vagy csak dugni megint.

Fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, amint megszárítkozott feltépte a fürdő ajtaját és a fiúk morgásával mit sem törődve rontott a szobájába, hogy felöltözzön.

Pontosan tudta hova kell mennie, senkit nem várt be, egyszerűen elindult a klub felé, ahol szinte a bejáratnál belebotlott Bambe, aki egy barna hajú nőt átkarolva sietett befelé.

-          Szia kicsi szirén – köszönt neki jókedvűen, amint megpillantotta.

-          Hello – húzta valami mosolyfélére a száját. Kezdte megbánni, hogy elindult, de most már nem volt hátraarc. Ville legjobb barátja már látta, ha elszalad, úgyis meg tudja a zöld szemű ördög, hogy itt járt és mindannak tetejébe, hogy ribancnak és beképzeltnek tartja, még gyávának is fogja hinni.

-          Ville örülni fog neked – engedte előre vigyorogva, mire nagyot sóhajtott. Nem tudta mit várjon a reggeli után.

-          Képzelem – sóhajtott végül nagyot, miközben követte a férfit a backstage felé, ahol körbe-körbe rohangáltak az emberek, akár a mérgezett egerek.

Bam hirtelen rontott be egy ajtón, amin a HIM szócska szerepelt, aztán magával húzta a barna hajú lányt, ő viszont megkövülten állt a küszöbön. Villével nézett farkasszemet, aki meglepve húzta fel az egyik szemöldökét, miközben félmeztelenül ácsorgott és egy üveg vodkát szorongatott.

-          Szia – suttogta, mert zavarta a beállt csend.

-          Nem jössz be? – Nézett rá Bam kérdőn, még mindig a kilinccsel a kezében, ő viszont kezdte azt hinni, hogy nagyon nem volt jó ötlet ide jönnie, de innen már tényleg nem volt visszaút. Nagyot sóhajtva lépett be a zöld szemű ördög ajtaján, majd körbenézett az emberekkel teli szobában.

   Igazából nem tudta, mit várt ettől az egésztől, vagy hogy egyáltalán mit akar. A szex jó volt. Nagyon jó. Loreleyban tűz égett a jég mögött és úgy reagált rá, mint a legvadabb fantáziájában. Ezek szerint abban összeillenek legalább, jött volna az, hogy megpróbálkozik beszélgetni is vele a bosszantáson kívül. Azonban azt visszautasította, ő meg minek erőltette volna? Elég csalódásban volt már része, hogy ne vágyjon újabbra, elég szerelmet temetett el és elég fájdalmat, heget viselt már a szívében, meg a testén, nem hiányzott egy újabb. Nem mintha pusztuló szívének esélye lenne a szerelemre, erre egyrészt nem is vágyott, másrészt ereje sem lett volna hozzá. Egy nyugodt kapcsolatot viszont elviselne, ami nem teszi még jobban tönkre és nem taszítja jobban saját nyomorába.

   Nem értette a nőt. Nem volt ribanc, az egyszer biztos, és nem dugott egyik üzlettársával sem, hónapok óta nem érhetett hozzá senki sem, vagy régebb óta. Akkor mégis miért fakadt ki annyira? Miért nem ment el vele a hülye reggelire? Miért mondta, hogy bármit megtesz, csak kopjon már le róla? Tényleg ezért dobta gerincre magát?

   Fel sem merült benne, hogy megjelenik a koncerten, de azért a remény nem halt meg benne, amint az öltözőbe ért a többiekkel ledobta a pólóját, magával hozott párat azok közül, amiket a nő ma reggel lerakott nála, minden méretre gondolt. Lerakta a szemeteszsákot, aztán megfogta a vodkát és nagyokat kortyolt belőle, hogy kiverje a kék szemeket a fejéből.

   Aztán a tulajdonosuk megjelent az ajtóban, görcsbe rándult a gyomra. Gyönyörű volt, kissé zavart, de ez csak még szebbé tette.

-          Srácok, póló csere – vigyorgott a többiekre a válla felett.

-          Végre, hogy eldöntötted – sóhajtott fel Migue, majd Loreley felé pillantott. – Ő a sziréned?

-          Mondtam, hogy nem hallucinálok – vette fel az egyik M –es méretű ruhadarabot. – Annyira még nem ittam el az agyam, bármennyien is basztattok már ezzel.

   A beszélgetés finnül zajlott, látta, hogy Loreley még jobban zavarba jön, és a falhoz húzódik, miközben körbe-körbe nézeget. Bam felnevetett, továbbra is átkarolva a barna hajú lányt, akivel megjelent.

-          Nem elegen – jegyezte meg cinikusan Burton ő is átcserélve a pólóját.

   Felnevetett, aztán újra a nő felé fordult. Miért jött? A beígért menetért? A legszívesebben megadta volna neki, ha ezt akarja. Teljesen mindegy, használja ki, legalább pár percig lekapcsol az agya. Tudta, hogy addig képtelen a színpadra menni, ameddig nem beszélt vele. Cigit vett a szájába, majd rágyújtott.

-          Kifele – szólt rájuk Bam, miközben egy sört nyomott a csaj kezébe. – Ha már így felöltöztettek – azzal kikapta kezéből a vodkát. – Te meg fogd vissza magad, majd utána kaphatsz még.

-          Jaj, mami – nyüszített fel, mint egy kisgyerek. – Csak egy kortyocskát – meresztett rá nagy szemeket.

-          Csodálom, hogy nem vagy még impotens ennyi cigitől és piától – röhögött fel Migue.

-          Honnan veszed, hogy nem az? – kontrázott Gas.

-          Szerintem kérdezzük meg a kis szirént – fordult vigyorogva a basszeros Loreley felé.

   Megforgatta a szemét, a bent lévők nevettek, az egész beszélgetés finnül zajlott, ezért szerencsére a nő nem érthette, hogy miről megy a bájcsevejük ő viszont nem akarta ezzel megalázni.

-          Idióták vagytok mind – vetette oda angolra váltva. – És seggfejek. Nem tud finnül, ne legyetek gonoszak.

   Mielőtt valamit mondhattak volna, elindult felé. Muszáj megtudnia miért jött ide, egyébként az egész fellépés során ez fog a fejében járni. Beleszívott a cigijébe.

-          Öt perc, Bam – mondta a férfinak, majd kihalászta kezéből a vodkát, belekortyolt, aztán visszaadta neki.

-          Mire leég a cigid, itt vagy! – fenyítette játékosan.

-          Annyi idő lehet nem elég neki!

-          Ha nem működik már neki, akkor alapvetően mindegy – toldotta meg Burton cinikusan.

-          Seggfejek – trillázta, majd megfogta a nő csuklóját és kihúzta az öltözőből.

   Az egyik folyóson levágott, majd két biztonsági őr mellett elhaladva kisétált a hideg, éjszakai levegőre. Hirtelen fordította a nőt a falnak, de fél lépés távolságot tartott tőle. Beleszívott a cigijébe.

-          Miért jöttél ide? – nézett mélyen a kék szemekbe, hátha onnan kiolvashatja a választ. – Mielőtt belekezdünk abba a körbe, hogy azért, mert csak akkor vesszük fel a ruháitokat, szólok, hogy nincs sok időm.

Mit keres ott? Tényleg mit is? Fogalma sem volt róla továbbra sem, hogy mit művel, egyszerűen ott akart lenni és kész.

Bizonytalanul harapott az alsó ajkába miközben a férfi zöld szemeit nézte, aztán nem gondolkodott tovább a tarkójára fűzte az ujjait és megcsókolta. Egyszerűen, szenvedélyesen, minden érzelem nélkül és mégis valami az alhasában azt sugallta, hogy érez valami furát, amivel nem tudott mit kezdeni. Az ösztönei hajtották és engedett nekik. Reggel már úgyis elcseszte az egészet, amikor lefeküdt vele, legalább élvezze ki ezt az őrült nagy hibát, amíg teheti.

Lihegve vált el tőle, majd a vágytól és az értetlenségtől homályos szemekbe nézett újra, amitől elmosolyodott.

-          Azért, hogy megcsókoljalak – jelentette ki határozottan, mire Ville szemöldöke a homlokáig szaladt, aztán egy pimasz vigyort terült szét az arcán.

-          Csak ezért? – Nézett rá kérdőn, miközben a nyakához hajolt és finoman cirógatni kezdte a bőrét a leheletével, majd a puha ajkait nyomta az ütőerére, aminek nem tudott ellenállni.

-          Talán másért is – suttogta, miközben magához ölelte. Az illata kábította, az érzékei kihegyeződtek rá, képtelen volt uralkodni magán, amióta lefeküdt vele, a vágyai tomboltak, ahelyett, hogy csillapodott volna a vonzalma csak egyre nagyobb lett. 

-          Csak talán? – Csókolta meg most Ville, miközben a lüktető férfiasságát, a hasának préselte, a kezei pedig a fenekére csúsztak.

-          Múltkor túl dühös voltam ahhoz, hogy meghallgassam rendesen a koncerted. Tudnom kell ki veszi fel a ruháink. Mint mondtam szar dolgokhoz nem adom a nevem – nézett rá hűvösen mosolyogva, de tudta, hogy a szemei amúgy is elárulják.

-          Akkor menjünk be – ajánlotta fel neki a karját, amire rögtön elfogadott. Nem akart ma harcolni vele, nem akart tőle semmit egyszerűen csak nem gondolkodott, hanem cselekedett és ezt mind Ville hozta ki belőle.

-          Ha elég jó vagy talán meghívhatsz reggelizni – sóhajtott fel, mikor a színpad széléhez értek, ahol Ville döbbenten pislogott rá megint, aztán megrázta a fejét és mosolyogva kortyolt bele a vodkájába.

-          Talán már nem akarlak meghívni reggelizni – kacsintott rá.

-          Talán túlélem – ment bele a játékba, mire a zöld szemű ördög felnevetett és felmászott a színpadra, ahol a tömeg lelkesen éljenzett. Hatással volt rájuk is, mindenkit megőrjített, úgy érezte órákig tudná nézni és hallgatni, amit odafent művel, de Bam elkapta a kezét és elkezdte vonszolni valamerre.

-          Mi a fenét csinálsz? – Nézett rá, mikor a pulthoz cibálta.

-          Innod kell velem. Ville csak olyan csajjal lehet, aki bírja a piát – kért ki egy tálcányi vodkát, mire kérdőn húzta fel a szemöldökét. Rég nem ivott, de tiniként nem egy pasit sikerült az asztal alá küldenie. Bízott magában és a májában is.

-          Csak, hogy tisztázzuk – vett mély levegőt, ahogy a feles poharakat nézte. – Nem akarok Villével lenni – ordított Bam fülébe, mert alig lehetett hallani bármit is a klubban.

-          Valld be, hogy betojtál a kihívástól – röhögött fel Bam eszelősen, miközben határozottan fogott meg egy kis pohárkát, aztán kérdőn nézett rá.

-          Ez kihívás akar lenni? – simított végig az egyik üveg peremén, miközben jegesen nézett a férfi szemeibe.

-          Pontosan, de szerintem te beszartáááál – vigyorgott ezerrel.

-          Ha legyőzlek, meztelenül sétálsz hazáig, ha nem akkor holnap házibuli nálam, piát kaját én állom és kapsz egy kis meglepit is – emelte fel ő is az egyik töménnyel teli pohárkát.

-          Áll az alku – vágta rá Bam majd rögtön le is hatotta az első kupicát, aztán rögtön utána a következőt is.

El kellett ismernie, hogy kemény ellenfél volt, alig bírta tartani vele a lépést, de értette a jelekből, a sokadik felesük után, amikor már ő is kezdett szédülni, Bam hirtelen leállt, majd benyúlt a pultba kiszedte a jeges vödröt, majd beleköpte a szájában lévő vodkát, ami annyit jelentett, hogy megnyerte a fogadást, de sajnos a koncertnek is vége lett ráadásul, Ville művészetét megint nem sikerült megismernie. Örömittasan lóbálta a lábát a bárszéken, miközben azt figyelte, hogy hányja tele Bam a vödröt, ő pedig vígan kacarászott, az elfogyasztott tömény szeszektől, miközben az egész világ forgott körülötte.

-          Mi baja? – Ölelte át két kar hirtelen hátulról. Ville kisugárzása azonnal fejbe csapta  így röhögve újságolta el neki, hogy mi is történt.

-          Versenyt ittunk és nyertem – fordult vele szembe kacagva. Az alkohol teljesen feloldotta, elvesztette a gátlásait, az eszét és mindent ami ő maga volt, de már képtelen volt ezen búslakodni. – De azt hiszem én is berúgtam – nézett fel a férfi arcába, majd egyszerűen a hajába túrt, közelebb vonta magához és szájon csókolta.