12.

   Kissé felvonta a szemöldökét, ahogy a részeg lányt figyelte. Nem engedte el a derekát, mert félt tőle, hogy azon nyomban lezuhan a bárszékről. Végig simított a haján, ahogy viszonozta szenvedélyes csókját, lassan vált el tőle, élvezte az érintését, hosszú ujjait, melyek a hajában matattak és azt a hirtelen jött tüzet, mellyel birtokolni vágyta.

-          Azért bírja – röhögött Bam mellette, meglökdösve kicsit a karját.

   Lassan vált el a lánytól, majd a barátjára vigyorgott.

-          Hamarosan nem foglak a barátomnak tartani, ha egy nő is leiszik téged, aki harmad annyi kiló, mint te – vetette oda neki vidáman.

-          Próbálnád meg te leinni! – csattant fel, aztán újabb köröket kért nekik.

-          Engem senki nem tud, és szerintem…

   Mielőtt befejezhette volna a mondatott, karjai közt Loreley előrehajolt, elvett egy poharat és meghúzta. Az biztos, hogy nem kellett volna többet innia, de nem fog rászólni, vagy irányítani. Elvett ő is egyet, koccintott Bammel, majd ittak.

   Loreley felnevetett.

-          Mi az, kedves? - simogatta meg a nyakát orrával.

-          Csak ez vicces – kuncogott tovább.

-          Micsoda?

   Ujjai között forgatta az egyik poharat, de nem válaszolt neki többet.

-          Berúgott – röhögött újra Bam.

-          Csak annyira részeg, mint te – sétált hozzájuk Migue. – Feloldódott a kis szirén? – ült a nő mellett lévő bárszékre hatalmas mosollyal az arcán.

    A nő újra felkuncogott válaszként, lepattant a székről, ő viszont nem engedte el továbbra sem a derekát. Teljesen hozzásimult, ő meg a pultnak nyomta, hogy elrejtse mások szeme elől, akik talán szemet vetettek rá. Végig simított az arcán, mire átkarolta a nyakát és incselkedve hozzádörzsölte magát a hangszórókból szóló zene ütemére.

-          Túlságosan is – vigyorgott a gitárosra. – Lehet, hazaviszem – mormolta rekedt hangon, majd lefogta hirtelen a csípőjét és megint felé fordult. – Édesem, ezzel várjál egy kicsit.

   Loreley durcásan elhúzta a száját, aztán a nyakához hajolt és a bőrét kezdte csókolgatni. Hosszan szívta be a levegőt, férfiassága keményen állt, a vére tombolt az ereiben, felhúzta a nő oldottsága és hirtelen nyert gátlás vesztése.

   Sajnos viszont nem volt seggfej, így biztosan nem fekszik le vele. Az más, ha ő részeg, de tartott tőle, hogy a nő nem is emlékezne rá másnap, ez pedig még a hiúságát is sértené.

-          De gonosz vagy, végre bulizna és elengedné magát, te meg rögtön leállítod – csóválta fejét Bam részegen, aki mellé visszatalált a barna hajú lány.

-          Rossz kislány – duruzsolta a fülébe rekedten, amikor fogait a bőrébe mélyesztette.

-          Nem igaz – húzódott el tőle hirtelen, újra egy pohárért nyúlt, aztán felemelte. – Na, ki iszik velem?

-          Ez a beszéd, kislány! – emelt fel egy poharat Migue is.

   Mindannyian koccintottak nevetve, kiürítettek egy adaggal újra.

-          Téged is megverjelek ivásban? – vigyorgott rá Loreley.

-          Félek tőled, inkább nem iszok veled versenyt, a végén kiderülne, hogy nekem nem is megy olyan jól – kacsintott rá.

-          Félős – forgatta meg a szemét.

   Derekát kezdte cirógatni erre a megjegyzésre, a nő vidáman beszélgetett Miguevel meg Bammel, s egyre többet és többet ittak. A buli valamikor hajnali kettőkor kezdett elszabadulni. Loreley táncolt a többiekkel, ami akaratán kívül féltékenyé tette, ahogy az egyik széken ülve figyelte. Édes volt, vad, és szexi, őt pedig kezdte egészen megbabonázni…

   Erre a gondolatra ivott egyet, mielőtt elhatalmasodik rajta, aztán amikor meglátta, hogy egy idegen férfi kapja el a nő derekát, oda sétált hozzá és a karjánál fogva magához rántotta. A testéhez húzta, Loreley kedvesen nevetett fel rá, karjait újra a nyakába fűzte. Testük egymáshoz simult, fenekénél fogva húzta magához a sötét tánctéren, így csípőjük teljesen összesimult, neki pedig újra merevedése lett.

   Nagyot sóhajtott, intett a barátainak, aztán taxit hívott maguknak. A kezénél fogva vezette ki Loreleyt, aki úgy bújt hozzá, mint egy aranyos kiscica, ujjaikat egymásba fűzte, nyakát csókolta, mellkasán tenyerét nyugtatta.

   Elmondta a férfinak a címét, felnevetett, amikor a nő valamiről vidáman magyarázni kezdett neki és közben próbált az ölébe bújni. Tudomást sem vett a sofőrről, teljesen kifordult a magából, levedlette a ridegségét és egy bújós, kedves cicává vált, aki csak egy kis cirógatásra vágyik.

-          Ezt idd meg – nyomott a kezébe egy nagy pohár vizet, majd egy aspirint is nyomott a kezébe.

-          Ezt minek? –nézett rá értetlenül.

-          Holnap meg fogod köszönni – nyomott puszit a homlokára, aztán elkezdte ledobálni magáról a ruháit.

-          Hé, azt én akarom levenni – kapta be gyorsan a gyógyszert, utána a vizet is megitta.

   Felnevetett, tetszett neki így a nő, vidáman, mellékelve minden távolságtartást. Felkapta, lábait a dereka köré fonta és azonnal rákattant, ami szórakoztatta. Addig, míg el nem ért a hálószobába, forrt a vére, a farka fájdalmasan feszült szűk nadrágjának, gerince mentén vágy bizsergett minden porcikájába és mégis tudta, hogy semmit nem szabad. Ráadásul ez csak a kezdett volt, Loreley fel volt izgulva és akarta, egyre tovább gerjesztve, neki meg fogalma sem volt hogyan állítsa le az éjszakára.

   Mély levegőt vett, sajnos bármennyire részeg, gyorsan kizárta, hogy megfektesse ilyen állapotban.

Teljesen totálisan részeg volt, tudta magáról, de nem tudott vele mit kezdeni. Érezte, hogy az estének rossz vége is lehetett volna, ha Ville nincs mellette, de mellette volt.

A bőre forró és illatos volt, az illata csábította, ahogy a zöld szemek is, akarta, de a férfirendre lefogta a kezeit és nem engedte neki, hogy olyan helyeken simogassa, amivel még tovább izgathatja.

-          Loreley, elég lesz – szakadt el tőle nagyot sóhajtva.

-          Nem, ez még nem lesz elég – ingatta a fejét mosolyogva, miközben a férfi nyakát csókolgatta, majd a vállára tért át. Hirtelen élvezettel töltötte el, hogy ott van, a taszítás megint vonzássá változott és képtelen volt ellenállni neki. Annyira erős volt, annyira sugárzott magából valami megfejthetetlen energiát, annyi szomorúság volt az arcán és mégis annyi remény és móka, mint senki másén.

-          Részeg vagy – gördítette maga alá hirtelen.

-          Te se vagy józan – vigyorgott rá, miközben simogatni kezdte a tarkóját. Arra már rájött, hogy férfi érzékeny arra, ha ott érinti meg és nem is tévedett. Ville elkapta a csuklóját, a feje fölött finoman a matracra szorította, mire az alsó ajkába harapott és úgy nézett fel a fölötte tornyosuló vékony és mégis szálkás test tulajdonosának szemeibe, amik homályosak voltak a vágytól és az italtól, de közel sem tűnt olyan részegnek, mint ő, amit nem csodált, hisz Ville nem is ivott versenyt senkivel.

-          Meglehet, de ilyen állapotban nem fekszek le veled – ingatta a férfi a fejét.

-          Miért nem? – Nézett rá csalódottan, miközben a lábaival, körbetekerte a férfi csípőjét.

-          Mert lehet, hogy holnapra meg bánnád és azt mondanád, hogy csak kihasználtam a helyzetet, ráadásul nem is biztos, hogy emlékeznél rá – nyomott egy puszit a homlokára.

-          De kívánsz – nyomta az ágyékát a férfiének, akinek egyértelműen keményen lüktettet a férfiassága érte.

-          Le kéne fürdenünk  - állt fel Ville hirtelen, majd őt is felsegítette és beállította a tus alá. A langyos víz valamennyire kijózanította, legalábbis annyira, hogy érzékelje Ville visszautasította. Az okát képtelen volt felfogni, csak a csalódottságot, miszerint soha többé nem kaphat belőle, mert máris ráunt, annak ellenére is, hogy egyszer feküdtek csak le. Elvégre megkapta, minek is akarna tőle többet? Durcásan mosott fogat, majd bújt bele az egyik pólóba amit ő hozott, aztán mit sem törődve azzal, hogy talán haza kéne mennie, befeküdt az ágyba és magára húzta a takarót. Megint sikerült kikapcsolnia magában mindent, pedig már kezdte élvezni a felelőtlenséget, az érzéseket, amik újult erővel söpörték el, de azt is bebizonyították, hogy semmi értelmük.

-          Mi az? – Bújt mögé Ville, miközben ő a falat bámulta. Még mindig kába volt és szédült, de a csalódottság eluralkodott rajta. Szomorú volt, mert nem kellett valakinek, aki egészen eddig le se akart szállni róla, de ez ellen nem tehetett semmit.

-          Semmi – felelte újra azon a hideg hangon, amit az este képtelen volt elővenni, most pedig még az ő fülét is sértette. – Jó este volt, köszönöm – váltott át rideg udvariaskodó dámává, mire a férfi a vállánál fogva maga felé fordította.

-          Ezt ne csináld – szólt rá figyelmeztetően, miközben az álla alá nyúlt, hogy így kényszerítse, hogy a szemébe nézzen, de ő csak azért is másik irányba fordította a szemeit.

-          Álmos vagyok – suttogta, majd lehunyta a szemhéjait és bénán, szinte élettelenül feküdt a férfi karjaiban.

-          Ez nem te vagy, ma bebizonyítottad, szóval kérlek, ne csináld ezt – suttogta Ville nagyot sóhajtva.

-          A tüzesebbik énem nem kell amúgy se. Sőt semelyik énem se, szóval tök mindegy – súgta vissza, a hangja pedig továbbra is fagyos volt, akár a téli finn éjszaka.

-          Most miről beszélsz? – Kérdezte a férfi, miközben a haját babrálta.

-          Nem fontos. Jó éjt Ville – sóhajtott nagyot, aztán csak bámulta a falat, míg el nem aludt a férfi karjai közt, amik gyengéden tekerték körbe a testét, biztonságot és meleget árasztottak magukból, ez pedig megnyugtatta. Hiába nem kell neki, ma éjjel mégis őt öleli, nem valami újabb ribancot, akit sikerült az ágyába csábítani, szóval nyert még egy napot az élettől.

   Fogalma sem volt mi ütött a nőbe. Az egyik pillanatban leszállni sem akart róla, a másikban pedig úgy viselkedett, mint egy rideg, érzéketlen ribanc. Valamire megsértődött, de sejtése sem volt mire. Lágyan cirógatta a haját, míg légzése egyenletessé nem vált és elszunnyadt a karjában. Utána hunyta csak le a szemét, gyorsan békés álomba merült a meleg test mellett, élvezte a nő bőrének érintését, mely az övéhez simult.

   Halk nyöszörgésre kelt fel, lassan pislogott, a sötétített ablaküvegen keresztül látta, hogy jócskán a délben jár már az idő. Nehezen tisztult ki a tudata, majd gyorsan eszébe jutott az egész este. Maga mellé nézett, Loreley a hátán feküdt, kezével a halántékát masszírozta. Nem lehetett hozzászokva az alkoholhoz, bár ezt este is megsejtette. Az ágy mellé nyúlt, ahova egy üveg szénsavmentes ásványvizet készített, az aspirint is megtalálta egy kis kotorászás után.

-          Tessék, vegyél be párat – fordult felé a könyökére támaszkodva felé nyújtva a gyógyszert, a műanyag palackot pedig maga elé fektetve.

   Neki semmi baja nem volt, kicsit ugyan zúgott a feje és a gyomrát is üresnek érezte, de mindezeket annyira megszokta, hogy ezt volt nála a normális. Nem ivott annyira sokat, mint máskor, ezért kivételesen nem részegen kelt fel. Vigyázni akart a nőre, két részeg viszont nem jó párosítás, emiatt igencsak visszafogta magát az este, a harmad annyit sem ivott, mint máskor, meglehet, így is részeg volt.

   Loreley lassan nyitotta fel a szemét, összevont szemöldökkel nézett rá, égkék szemeivel különös csillogással figyelte, mintha azt próbálná meg kitalálni, hogy a francba is kerül mellé. Nem csodálta, ha kimaradt neki az éjszaka nagy része, hozzá sem volt szokva az alkoholhoz és ehhez képest elég sokat ivott az alapján, Bam mennyire is részeg volt.

   Kinyomott két tablettát a levélből, majd a kezébe nyomta, aztán meg lecsavarta a műanyag flakon tetejét. Igazából sokkal jobban örült volna, ha nincs semmi baja és szexszel kezdhetnék a reggelt, miután este annyira felhúzta, de nem volt állat, aki olyat zaklatna, aki nem érzi jól magát.

   Loreley bevette a két gyógyszert, aztán nagy kortyokat ivott a vízből is.

-          Aludj még – dőlt vissza a hátára, majd lehunyta a szemét.

   A nő viszont nem foglalkozott vele, hogy mit mondott. Felült mellette, majd lerúgta magáról a takarót. Kinyitotta a szemét, még mindig sértődött lenne? Elkapta a karját, bár nem sok kedve volt a mozgáshoz. A kék szemek hidegen fúródtak az övébe.

-          Mi van? – kérdezte fagyosan.

-          Veled mi van – visszarántotta magához, egyik karjával szorosan átfogta a derekát, testéhez szorította, a kis szuka viszont erőszakosan próbált azonnal szabadulni.

   Hirtelen fordította maga alá, ha ehhez van ereje, akkor máshoz is biztosan van. Ráengedte a testét, lábaival szétlökte a combját, talán kicsit megnyugszik, ha végre mindketten kielégülnek. Lefogta az egyik kezét feje felett, mikor továbbra sem akart csillapodni és tovább próbálkozott, hogy kiszabaduljon fogságából.

-          Eressz el! – sziszegte némi ingerültséggel a hangjában.

   Lustán mosolygott rá a szemébe nézve. Ezek szerint még is csak le tudja magáról vetkőzni a rideg stílusát, ami mulattatta, főleg, hogy ő volt rá ilyen hatással.

-          Inkább nem – hajolt a nyakára. Fogaival megkarcolta a bőrét.

-          Szállj már le rólam te seggfej! – folytatta tovább.

   Mocorogni kezdett a teste alatt, csuklóját próbálta bilincséből kihúzni, ezzel csak tovább hergelte, kemény férfiasságát neki préselte az ölének. Szabad kezével a derekát és az oldalát simogatta, míg nyelvével megízlelte édes, forró bőrét az artériánál. Már az este azt hitte felrobban, viszont undorító lett volna olyan állapotban megfektetni a nőt, jelenleg viszont nem volt semmiféle akadály.

   Lehet, hogy rosszul van és ez sem a legjobb időtöltés ebben az állapotban, de ha ennyire morcos tud lenni és ilyen vadul tud próbálkozni a szabadulással, akkor azért még sem érezheti magát annyira szarul.

-          Hányni fogok és a te nyakadba, ha nem engedsz el, most rögtön! – folytatta tovább.

   A teste remegett alatta. Lehunyta egy hosszú percre a szemét, érzékei tomboltak a vágytól, farka fájdalmasan sóvárgott szűk hüvelyéért, bizsergett a bőre, ahol testük összeért… és mégis le kell szállnia róla. Nagy levegőt vett, elengedte és lefordult a törékeny, női testről, melyért minden sejtjei sóvárgott.

-          Nem gondoltam volna, hogy rosszul vagy, elég elevennek tűnsz – jegyezte meg rekedten még az álmosságtól és a kísértéstől, némi gúnnyal a hangjában.

Nem érezte jól magát, a feje majd szétszakadt, az estére abszolút nem emlékezett csak azt tudta, hogy Ville mellett ébredt a koncertje után, de azt még csak nem is sejtette, hogy hogyan keveredett hozzá. Mintha az információkat kiszívták volna az ágyából. Muszáj volt felülnie, mert forgott a gyomra, a feje viszont ettől a hirtelen mozdulattól is majd felrobbant.

-          Bassza meg – masszírozta az orrnyergét, majd a halántékát, hátha jobb lesz és nem érzi majd úgy, hogy valaki épp egy dobszólót játszik a fejében. Az aszpirin pedig csak nem akart hatni.

-          Hozzak még vizet? – Nézett rá a férfi kérdőn, mire megrázta a fejét. Próbálta összeszedni magát, de nem ment, fogalma sem volt arról, hogy mit tett vagy éppen nem tett és ez tovább idegesítette.

-          Mi történt? – Nézett kérdőn Villére. Kíváncsi volt, hogy részegen milyen őrültséget művelt, bár tudta, hogy utólag már úgy is mindegy.

-          Eladtunk egy arab sejknek, holnap visznek Dubaiba, de gondoltam előtte még kihasznállak egy kicsit – ült fel mellette a férfi, aki túl józannak és kipihentnek tűnt hozzá képest. Ráadásul elég jókedvű is volt, ahhoz képest…

-          Ma nem jön be a humorod – morogta, miközben a zöld szemekbe nézett, majd hirtelen beugrott neki valami. – Nem feküdtünk le az éjjel – nézett Ville gyönyörű, sápadt arcába, összeszűkített szemekkel, megerősítésre várva.

-          Nem, bár próbálkoztál – nevetett fel hirtelen. – Most viszont pótolhatunk – ölelte át a derekát, de egy határozott mozdulattal lesöpörte magáról a férfi kezét.

-          Részegen nem kellettem – vetette oda, miközben lassan eljutott a tudatáig, hogy a férfi az éjjel visszautasította, ami kifejezetten sértette a női büszkeségét. Ha már semmi másra nem kellenek egymásnak csak szexre, akkor legalább…

Hirtelen jeges kacaj tört fel a torkából, miközben a hajába túrt, Ville pedig úgy nézett rá, mint egy őrültre.

Mi a francot is képzelt…. Hisz előre megmondta, hogy csak dugni akar vele, azaz első körben csak szopásról volt szó, aztán valahogy előző reggel minden máshogy alakult. De csak egy alakalom volt.

Emlékezett arra is, hogy milyen volt a csalódás, ami hajnalban sújtott le rá. Nem akarta többet érezni. Se csalódást, se vágyat, se semmit, hisz ismételten bebizonyosodott, hogy nincs semmi értelme a dolognak.

Nem bírta abbahagyni a keserű röhögést, egyszerűen magán nevetett. Bután viselkedett, sőt egyenesen ostobán, azt hitte, hogy talán, ha ad az egésznek egy esélyt az éjjel történik majd valami… Valami csodás, hisz a férfi magában hordozta a varázslatot. Ott volt a kisugárzásában, a szemeiben, a vonásaiban, egyszerűen mindenében, de neki ebből az egészből nem jutott semmi és igazán nem is akarta már. Minek? Még a végén beleszeret, annak pedig katasztrofális következményei lennének.

Az előző éjjeli hirtelen felindulása, miszerint ők ketten, talán jól is érezhetik magukat együtt, ha nem olyan kemény, a csalódás hatására elpárolgott. A sejtjeit ismét átjárta a fagyos érzéketlenség, amit Ville majdnem eltüntetett belőle.

-          Nem feküdtem le veled. Tök részeg voltál. Míg én a színpadon voltam, versenyt ittál Bammal. A jó hír az-az, hogy nyertél, a rossz, hogy hihetetlenül berúgtál, de legalább részegen nagyon édes vagy és rámenős – simogatta Ville a hátát, amitől halkan felnyögött. El akart húzódni, de annyira jól esett a hosszú meleg ujjak érintése, hogy képtelen volt megtenni. – Olyan vagy, mint egy édes kiscica, talán mindig innod kéne – kuncogott fel a férfi halkan, miközben a kezeit a vállára simította.

-          Visszautasítottál – felelte a nő jegesen.

-          Mi van? – Kuncogott fel Ville újra.

-          Semmi, haza kell mennem, a boltot ki kell nyitnom, ma én vagyok soron és a fiúk is aggódnak már értem azt hiszem. Azt se mondtam, hova megyek vagy, hogy hol alszom – szállt ki az ágyból.

-          Nem reggelizel ma se velem? – Kapta el a férfi a csuklóját hirtelen.

-          Most én utasítalak vissza – fintorgott.

-          Ne legyél már hülye. Nem feküdtem le veled, mert azt se tudtad mit csinálsz, nem azért, mert… - kezdett bele a férfi a magyarázkodásba, de félbeszakította. Nem volt kíváncsi az okokra.

-          Lényegtelen. Tegnap idióta voltam, sajnálom. Nem kellett volna a koncertedre mennem, se leinnom magam, se pedig itt aludnom, vagy rád másznom, mint egy rossz kurva, miközben te nem is akartad az egészet. De ne aggódj soha többé nem teszek ilyet. Most pedig engedj el, mert haza kell mennem. Bobby már tuti ideges miattam – nézett fagyosan a férfi szemeibe, mire az elhúzta a száját.