-
Egy
vacsora is belefér – villantott rá egy gyors mosolyt.
Igazából semmi kedve nem volt mosolyogni.
Szarul érezte magát, bántotta a nő hangneme és elkezdte felhúzni is, amit nem
akart kimutatni. Többféleképpen is, az egyiket nem tudta leplezni, hiszen
meztelenül flangált előtte és bárhogy is próbált az italtól impotensé válni, ez
eddig nem jött össze, hatással volt rá a kis boszorkány, nem csak a testét
húzta fel, hanem az agyát is. A legszívesebben visszadöntötte volna az ágyra,
hogy újra a testébe feledkezzen…
De így nem lehetett. Loreley kurvaként
flangált előtte, ő pedig nem kurvát akart. Kurvát bárki kaphat, neki meg azok a
lányok soha nem voltak az esetei. Ő azt szerette, ha küzdeni kellett értük.
-
Nem
– mosolygott rá, kezével meg végig simított a derekán, aztán egyenesen az
ágyékára rakta a kezét.
A pulzusa az egekbe ugrott, mereven nézett a
kék szemekbe, melyek továbbra is a fjordok hidegével bírtak. Lassan dörzsölni
kezdte. Hirtelen lefogta a kezét, aztán a háta mögé tekerte; nem mintha ez jó
ötlet lett volna, testük teljesen egymásnak simult, a vágya pedig fojtogató
kínná kezdett válni.
-
Mi
bajod van egy reggelivel? – csattant fel kicsit ingerülten.
-
Hogy
nincs kedvem veled reggelizni – pislogott rá komolyan.
-
Dugni
dugsz velem, de reggeli az nem? Ez azért kicsit furcsa – jegyezte meg
összeszűkített szemekkel. Belemarkolt a hajába, mielőtt megszólalhatott volna,
aztán hátrafeszítette a fejét. – Örülsz neki, hogy egyenlíthettél és még egy
menetet is nyertél vele? – sziszegte a fülébe indulatosan. – Tudom, hogy
élvezted.
-
Nem
is tagadtam – felelte ridegen viszonozva a pillantását.
Nem akarta elengedni. Így nem ment neki
egyszerűen. Szüksége volt rá, nem csak az ágyban, hanem… csak úgy, végre egy nő
felkeltette az érdeklődését és meg akarta próbálni. Normális párkapcsolat? Hah,
volt neki elég, bár egyik sem volt normálisnak nevezhető, mindig is vonzotta a
nem normális nőket, akikbe ha beleszeretet, akkor tökéletesen darabokra törték.
Mi a francokat művel már megint?
A szív nem tanul a hibákból és olyan
elkeseredett, hogy tényleg egy olyan nő után fut, akinek nem kell, aki egy
elbaszott reggelit sem képes elkölteni vele? Nem kér belőle. El kell fogadnia.
A menet meg volt, a vad leterítve, csak éppen nem lakott jól, mert ez nem
minden, és egyébként is, ki a szart érdekel? Kinőtt abból a korból, amikor
szerelmet remél az ember, vágyakozik dolgokra és azt hiszi ez majd megmenti.
Loreley ugyanúgy nem tudja megmenteni, mint
senki más a világon, és nem is igazán akarta, hogy valaki is megmentse. A lassú haldoklás is valami.
Hirtelen elengedte a haját, elhúzta kicsit a
száját.
-
Máskor,
ha akarsz egy jó dugást, hozz kaját is – tanácsolta önelégülten vigyorogva,
újra álarcba burkolózva. – Kipróbálhatjuk majd a szexi takarítónő ruhát is –
kacsintott rá, ellépve tőle.
Forrt a teste a közelségétől, még sem jutott
eszébe, hogy még egyszer a matracra döntse. Ahhoz túlságosan fájtak még mindig
a szavai és a csalódást mindig is nehezen bírta. Legalább tökéletesen tudja
leplezni az érzéseit, ez is valami, az élet legalább erre megtanította.
-
Azt
várhatod – vetette oda Loreley foghegyről, majd öltözködni kezdett.
-
Ne
már, most megsértődtél? Hiszen az előbb eljátszottad a tökéletes ribanc
szerepét, én meg szerintem elég jól teljesítettem – ingerelte tovább. – A ribancok
már pedig a jó dugást szeretik, és igazán kihasználhatsz, nem fogok összetörni
tőle – vigyorgott rá továbbra is, de belül pusztán ürességet és fájdalmat
érzett.
Elfordult a nő fenekétől, miközben felhúzta
a bugyiját. Túlságosan csábító volt és a legszívesebben szavak nélkül elkapta
volna a csípőjét, hogy alaposan megdugja újra, hátha attól legalább egy kicsit
egy normális emberre fog hasonlítani.
-
Nem
érdekelsz – mondta újra.
-
Rendben,
de ha meggondolnád magad, akkor a faág okos húzás volt… vagy ha estére talán
kedved szottyanna hozzá, akkor úgyis ott leszel a koncerten – tette még hozzá,
aztán távozott a szobából.
Nem akart tovább vele egy légtérben maradni,
fojtogatta a jelenléte, a ridegsége bántotta, ráadásul újra teljesen be volt
indulva és a farka egyre fájdalmasabban követelőzött. A fürdőszobába ment,
hátha a meleg víz lenyugtatja legalább egy kicsit és ellazítja feszült izmait.
Na meg persze az üveg whisky, amit múltkor a
kád mellett hagyott. Valamelyik csak segít, valószínűleg inkább az utóbbi, mint
az előbbi.
Egy kád vízben ült már hosszú órák óta, újra és újra
forró vizet engedve a kihűlni készülőhöz az ajtót kulcsra, zárta, próbálta
kikapcsolni az agyát, de nem ment. Folyton rajta járt az esze.
-
Lor fürdenem kéne - kopogott Bobby.
-
Tűnj el – mordult rá.
-
Koncertre megyünk, muszáj lezuhanyoznom. Büdös
vagyok – nyafogott Bobby továbbra is az ajtót csapkodva a tenyerével.
-
Én nem megyek, ti meg fürödjetek valamelyik
kurvátoknál. Kell a fürdő és kész – jelentette ki ingerülten.
-
Ne legyél már hülye picsa – kiabált be neki a
férfi, de nem érdekelte, mit gondol róla.
A víz alá merült, hogy tompítsa a zajt, aztán megint
megpróbálta elterelni a figyelmét Villéről, de rá kellett jönnie, hogy nem fog
menni. Teljesen beleitta magát minden sejtjébe, képtelen volt szabadulni a zöld
szemek és perzselő csókok emlékétől. Nem értette mi van vele, soha senkire nem
reagált még így, most pedig valami fojtogató görcsöt érzett a torkában, ami nem
akarta ereszteni. Nem így tervezte az egészet, nem akart érezni soha senki
iránt semmit, a férfi mégis kiváltott belőle valamit, amit nem tudott hova
tenni.
Kapcsolatot nem akart tőle, bár ha jobban belegondolt
rájött, hogy Ville sem akart tőle semmit, egyszerű szórakozásnak tartotta, aki
feldobja az unalmas napjait, ehhez pedig semmi kedve nem volt.
Vagy talán mégis?
Azt persze nem tagadhatta, hogy vonzódik hozzá, hogy
élete legjobb dugásában volt része, mikor vele volt, hogy a férfi tele van
tűzzel, rejtéllyel és csodákkal, amiket meg akart ismerni és mégis valami arra
késztette, hogy fusson tőle minél messzebb, mielőtt még jobban felforgatja az
életét.
A kapcsolatok amúgy is feleslegesek voltak, látott éppen
eleget ahhoz, hogy levonja a következtetéseket, miszerint a szerelem csak
fájdalmat és függést okoz, éppen ezért taszított el mindenki maga mellől. Ő nem
kért ebből, nem akart senkitől semmit, egyszerűen rajzolni akart, varrni és
csendesen meghúzódni a tömegben.
Ville viszont más volt, mint bárki az eddigi életében.
Volt benne valami, ami vonzotta és taszította egyszerre. Kezdte úgy érezni,
hogy meg fog őrülni. Már régen elfelejtette, hogy az intenzívebb érzéseket
hogyan is kell kezelnie, kijött a gyakorlatból és most képtelen volt
megbírkózni az egésszel.
-
Menj a pokolba – szisszent fel, mikor újra a
felszínre bukkant. Képtelen volt ellenállni a csábításnak, így kiszállt a
kádból. A bőrét teljesen kiszívta a forró víz, csak az agyát nem sikerül
szottyossá tennie, így pedig nem volt más hátra, készülni kezdett.
Beszélni akart a férfival, talán
együtt vacsorázni vagy csak dugni megint.
Fogalma sem volt arról, hogy
mit csinál, amint megszárítkozott feltépte a fürdő ajtaját és a fiúk morgásával
mit sem törődve rontott a szobájába, hogy felöltözzön.
Pontosan tudta hova kell
mennie, senkit nem várt be, egyszerűen elindult a klub felé, ahol szinte a
bejáratnál belebotlott Bambe, aki egy barna hajú nőt átkarolva sietett befelé.
-
Szia kicsi szirén – köszönt neki jókedvűen,
amint megpillantotta.
-
Hello – húzta valami mosolyfélére a száját.
Kezdte megbánni, hogy elindult, de most már nem volt hátraarc. Ville legjobb
barátja már látta, ha elszalad, úgyis meg tudja a zöld szemű ördög, hogy itt
járt és mindannak tetejébe, hogy ribancnak és beképzeltnek tartja, még gyávának
is fogja hinni.
-
Ville örülni fog neked – engedte előre
vigyorogva, mire nagyot sóhajtott. Nem tudta mit várjon a reggeli után.
-
Képzelem – sóhajtott végül nagyot, miközben
követte a férfit a backstage felé, ahol körbe-körbe rohangáltak az emberek,
akár a mérgezett egerek.
Bam hirtelen rontott be egy
ajtón, amin a HIM szócska szerepelt, aztán magával húzta a barna hajú lányt, ő
viszont megkövülten állt a küszöbön. Villével nézett farkasszemet, aki meglepve
húzta fel az egyik szemöldökét, miközben félmeztelenül ácsorgott és egy üveg
vodkát szorongatott.
-
Szia – suttogta, mert zavarta a beállt csend.
-
Nem jössz be? – Nézett rá Bam kérdőn, még mindig
a kilinccsel a kezében, ő viszont kezdte azt hinni, hogy nagyon nem volt jó
ötlet ide jönnie, de innen már tényleg nem volt visszaút. Nagyot sóhajtva
lépett be a zöld szemű ördög ajtaján, majd körbenézett az emberekkel teli
szobában.
Igazából nem tudta, mit várt ettől az
egésztől, vagy hogy egyáltalán mit akar. A szex jó volt. Nagyon jó. Loreleyban
tűz égett a jég mögött és úgy reagált rá, mint a legvadabb fantáziájában. Ezek
szerint abban összeillenek legalább, jött volna az, hogy megpróbálkozik
beszélgetni is vele a bosszantáson kívül. Azonban azt visszautasította, ő meg
minek erőltette volna? Elég csalódásban volt már része, hogy ne vágyjon
újabbra, elég szerelmet temetett el és elég fájdalmat, heget viselt már a
szívében, meg a testén, nem hiányzott egy újabb. Nem mintha pusztuló szívének
esélye lenne a szerelemre, erre egyrészt nem is vágyott, másrészt ereje sem
lett volna hozzá. Egy nyugodt kapcsolatot viszont elviselne, ami nem teszi még
jobban tönkre és nem taszítja jobban saját nyomorába.
Nem értette a nőt. Nem volt ribanc, az
egyszer biztos, és nem dugott egyik üzlettársával sem, hónapok óta nem érhetett
hozzá senki sem, vagy régebb óta. Akkor mégis miért fakadt ki annyira? Miért
nem ment el vele a hülye reggelire? Miért mondta, hogy bármit megtesz, csak
kopjon már le róla? Tényleg ezért dobta gerincre magát?
Fel sem merült benne, hogy megjelenik a
koncerten, de azért a remény nem halt meg benne, amint az öltözőbe ért a
többiekkel ledobta a pólóját, magával hozott párat azok közül, amiket a nő ma
reggel lerakott nála, minden méretre gondolt. Lerakta a szemeteszsákot, aztán
megfogta a vodkát és nagyokat kortyolt belőle, hogy kiverje a kék szemeket a
fejéből.
Aztán a tulajdonosuk megjelent az ajtóban,
görcsbe rándult a gyomra. Gyönyörű volt, kissé zavart, de ez csak még szebbé
tette.
-
Srácok,
póló csere – vigyorgott a többiekre a válla felett.
-
Végre,
hogy eldöntötted – sóhajtott fel Migue, majd Loreley felé pillantott. – Ő a
sziréned?
-
Mondtam,
hogy nem hallucinálok – vette fel az egyik M –es méretű ruhadarabot. – Annyira
még nem ittam el az agyam, bármennyien is basztattok már ezzel.
A beszélgetés finnül zajlott, látta, hogy
Loreley még jobban zavarba jön, és a falhoz húzódik, miközben körbe-körbe
nézeget. Bam felnevetett, továbbra is átkarolva a barna hajú lányt, akivel
megjelent.
-
Nem
elegen – jegyezte meg cinikusan Burton ő is átcserélve a pólóját.
Felnevetett, aztán újra a nő felé fordult.
Miért jött? A beígért menetért? A legszívesebben megadta volna neki, ha ezt
akarja. Teljesen mindegy, használja ki, legalább pár percig lekapcsol az agya.
Tudta, hogy addig képtelen a színpadra menni, ameddig nem beszélt vele. Cigit
vett a szájába, majd rágyújtott.
-
Kifele
– szólt rájuk Bam, miközben egy sört nyomott a csaj kezébe. – Ha már így
felöltöztettek – azzal kikapta kezéből a vodkát. – Te meg fogd vissza magad,
majd utána kaphatsz még.
-
Jaj,
mami – nyüszített fel, mint egy kisgyerek. – Csak egy kortyocskát – meresztett
rá nagy szemeket.
-
Csodálom,
hogy nem vagy még impotens ennyi cigitől és piától – röhögött fel Migue.
-
Honnan
veszed, hogy nem az? – kontrázott Gas.
-
Szerintem
kérdezzük meg a kis szirént – fordult vigyorogva a basszeros Loreley felé.
Megforgatta a szemét, a bent lévők nevettek,
az egész beszélgetés finnül zajlott, ezért szerencsére a nő nem érthette, hogy
miről megy a bájcsevejük ő viszont nem akarta ezzel megalázni.
-
Idióták
vagytok mind – vetette oda angolra váltva. – És seggfejek. Nem tud finnül, ne
legyetek gonoszak.
Mielőtt valamit mondhattak volna, elindult
felé. Muszáj megtudnia miért jött ide, egyébként az egész fellépés során ez fog
a fejében járni. Beleszívott a cigijébe.
-
Öt
perc, Bam – mondta a férfinak, majd kihalászta kezéből a vodkát, belekortyolt,
aztán visszaadta neki.
-
Mire
leég a cigid, itt vagy! – fenyítette játékosan.
-
Annyi
idő lehet nem elég neki!
-
Ha
nem működik már neki, akkor alapvetően mindegy – toldotta meg Burton cinikusan.
-
Seggfejek
– trillázta, majd megfogta a nő csuklóját és kihúzta az öltözőből.
Az egyik folyóson levágott, majd két
biztonsági őr mellett elhaladva kisétált a hideg, éjszakai levegőre. Hirtelen
fordította a nőt a falnak, de fél lépés távolságot tartott tőle. Beleszívott a
cigijébe.
-
Miért
jöttél ide? – nézett mélyen a kék szemekbe, hátha onnan kiolvashatja a választ.
– Mielőtt belekezdünk abba a körbe, hogy azért, mert csak akkor vesszük fel a
ruháitokat, szólok, hogy nincs sok időm.
Mit keres ott? Tényleg mit is? Fogalma sem volt róla
továbbra sem, hogy mit művel, egyszerűen ott akart lenni és kész.
Bizonytalanul harapott az alsó ajkába miközben a férfi
zöld szemeit nézte, aztán nem gondolkodott tovább a tarkójára fűzte az ujjait
és megcsókolta. Egyszerűen, szenvedélyesen, minden érzelem nélkül és mégis
valami az alhasában azt sugallta, hogy érez valami furát, amivel nem tudott mit
kezdeni. Az ösztönei hajtották és engedett nekik. Reggel már úgyis elcseszte az
egészet, amikor lefeküdt vele, legalább élvezze ki ezt az őrült nagy hibát,
amíg teheti.
Lihegve vált el tőle, majd a vágytól és az értetlenségtől
homályos szemekbe nézett újra, amitől elmosolyodott.
-
Azért, hogy megcsókoljalak – jelentette ki
határozottan, mire Ville szemöldöke a homlokáig szaladt, aztán egy pimasz
vigyort terült szét az arcán.
-
Csak ezért? – Nézett rá kérdőn, miközben a nyakához
hajolt és finoman cirógatni kezdte a bőrét a leheletével, majd a puha ajkait
nyomta az ütőerére, aminek nem tudott ellenállni.
-
Talán másért is – suttogta, miközben magához
ölelte. Az illata kábította, az érzékei kihegyeződtek rá, képtelen volt uralkodni
magán, amióta lefeküdt vele, a vágyai tomboltak, ahelyett, hogy csillapodott
volna a vonzalma csak egyre nagyobb lett.
-
Csak talán? – Csókolta meg most Ville, miközben
a lüktető férfiasságát, a hasának préselte, a kezei pedig a fenekére csúsztak.
-
Múltkor túl dühös voltam ahhoz, hogy
meghallgassam rendesen a koncerted. Tudnom kell ki veszi fel a ruháink. Mint
mondtam szar dolgokhoz nem adom a nevem – nézett rá hűvösen mosolyogva, de
tudta, hogy a szemei amúgy is elárulják.
-
Akkor menjünk be – ajánlotta fel neki a karját,
amire rögtön elfogadott. Nem akart ma harcolni vele, nem akart tőle semmit
egyszerűen csak nem gondolkodott, hanem cselekedett és ezt mind Ville hozta ki
belőle.
-
Ha elég jó vagy talán meghívhatsz reggelizni –
sóhajtott fel, mikor a színpad széléhez értek, ahol Ville döbbenten pislogott
rá megint, aztán megrázta a fejét és mosolyogva kortyolt bele a vodkájába.
-
Talán már nem akarlak meghívni reggelizni –
kacsintott rá.
-
Talán túlélem – ment bele a játékba, mire a zöld
szemű ördög felnevetett és felmászott a színpadra, ahol a tömeg lelkesen
éljenzett. Hatással volt rájuk is, mindenkit megőrjített, úgy érezte órákig
tudná nézni és hallgatni, amit odafent művel, de Bam elkapta a kezét és
elkezdte vonszolni valamerre.
-
Mi a fenét csinálsz? – Nézett rá, mikor a
pulthoz cibálta.
-
Innod kell velem. Ville csak olyan csajjal
lehet, aki bírja a piát – kért ki egy tálcányi vodkát, mire kérdőn húzta fel a
szemöldökét. Rég nem ivott, de tiniként nem egy pasit sikerült az asztal alá
küldenie. Bízott magában és a májában is.
-
Csak, hogy tisztázzuk – vett mély levegőt, ahogy
a feles poharakat nézte. – Nem akarok Villével lenni – ordított Bam fülébe,
mert alig lehetett hallani bármit is a klubban.
-
Valld be, hogy betojtál a kihívástól – röhögött
fel Bam eszelősen, miközben határozottan fogott meg egy kis pohárkát, aztán
kérdőn nézett rá.
-
Ez kihívás akar lenni? – simított végig az egyik
üveg peremén, miközben jegesen nézett a férfi szemeibe.
-
Pontosan, de szerintem te beszartáááál –
vigyorgott ezerrel.
-
Ha legyőzlek, meztelenül sétálsz hazáig, ha nem
akkor holnap házibuli nálam, piát kaját én állom és kapsz egy kis meglepit is –
emelte fel ő is az egyik töménnyel teli pohárkát.
-
Áll az alku – vágta rá Bam majd rögtön le is
hatotta az első kupicát, aztán rögtön utána a következőt is.
El kellett ismernie, hogy
kemény ellenfél volt, alig bírta tartani vele a lépést, de értette a jelekből,
a sokadik felesük után, amikor már ő is kezdett szédülni, Bam hirtelen leállt,
majd benyúlt a pultba kiszedte a jeges vödröt, majd beleköpte a szájában lévő
vodkát, ami annyit jelentett, hogy megnyerte a fogadást, de sajnos a koncertnek
is vége lett ráadásul, Ville művészetét megint nem sikerült megismernie.
Örömittasan lóbálta a lábát a bárszéken, miközben azt figyelte, hogy hányja
tele Bam a vödröt, ő pedig vígan kacarászott, az elfogyasztott tömény
szeszektől, miközben az egész világ forgott körülötte.
-
Mi baja? – Ölelte át két kar hirtelen hátulról.
Ville kisugárzása azonnal fejbe csapta
így röhögve újságolta el neki, hogy mi is történt.
-
Versenyt ittunk és nyertem – fordult vele szembe
kacagva. Az alkohol teljesen feloldotta, elvesztette a gátlásait, az eszét és
mindent ami ő maga volt, de már képtelen volt ezen búslakodni. – De azt hiszem
én is berúgtam – nézett fel a férfi arcába, majd egyszerűen a hajába túrt,
közelebb vonta magához és szájon csókolta.