16.

   Végre. Ez volt az egyetlen gondolata, ahogy Loreley kissé zavartan elhelyezkedett mellette a taxiban, ő meg finnül közölte a címet a sofőrrel. Bár sikerült lenyugodnia a vacsora alatt, ahogy újra kettesben maradtak elfojtott vágyai újból fellángoltak és a várakozás izgalma miatt még nagyobb tűzzel égtek, mint eddig.

-          Minden rendben van? – kérdezte csendesen a nőtől, aki zavartan figyelte az ajtaját, míg ő kinyitotta kulccsal.

-          Persze, csak félek az oroszlán barlangjába lépni – gúnyolódott hidegen.

-          Ne aggódj, nem eszlek meg, maximum megkóstollak – kacsintott rá, majd félre lépett, hogy előreengedje.

   Loreley csendben sétált be a házába, míg ő a fenekét figyelte és azt próbálta kitalálni, vajon melyik pozitúra is lenne a legmegfelelőbb elsőre a mai estéhez. Utána sétált, majd bezárta az ajtót maga mögött. Egy kicsit különös volt beengedi a házába, persze járt már nála, de most mégis más volt a helyzet, hiszen mindketten tudták miért van itt, nem egy vacsoráért és nem is azért, mert ruhákat hozott neki.

   Figyelte a kis szirént, amint hátrapillant rá a válla felett, majd elindul felfele. Talán kicsit zavarban volt, de ettől csak még édesebb lett. Ezek szerint a szeretője lett, amit egyáltalán nem bánt. Az élet ettől nem lesz bonyolultabb, maximum szórakoztatóbb.

   Levette a kabátját, aztán követte fel a lépcsőn, be a szobába. Az izgalom miatt torkában dobogott a szíve, mindketten tudták miért vannak itt és ez megédesítette a helyzetet. Férfiassága már a lépcsőn neki feszült a nadrágjának, míg ereit méregként fertőzte meg a benne égő tűz. Mire beért a szobába, Loreley már ott állt a szoba közepén, beharapta az alsó ajkát és várakozóan tekintett rá.

   Imádta az érintés izgalmát, s bár  az elsőét talán nem élvezte ki annyira, mint kellett volna, most tisztelgett a szent másodperc előtt, míg a kék szemekbe nézett. Lassan lépett hozzá közelebb, cipőjének koppanása a padlón halk volt, mégis mennydörgésnek hangzott, míg szíve olyan őrült iramot diktált, mintha adrenalint fecskendeztek volna bele.

   Remegett a keze, érinteni, ízlelni akarta az édes szépséget. Nem eresztette el a tekintetét, megállt előtte, testüket alig pár milliméter választotta el, s mégis, nem érintette meg azonnal, nem csapott le rá, ahogy ragadozó a prédára, hanem adózott a pokol titkos oltárán. Mindkettőjük mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, elhúzta kicsit a száját, óvatosan felemelte a kezét, aztán egy végeláthatatlan percig a levegőben tartotta, aztán nagyon lassan az arcára simította.

   Minden másodperc kínná vált, még sem sietett el semmit. Ujjbegyeivel lágyan érintette a forró, puha bőrt, aztán lehajolt és ajkait leheletfinoman érintette a másik kiszáradt ajkaihoz. A levegő sűrű volt közöttük, perzselte bőrét a feszültség és az izgalom, ami megtöltötte az egész szobát.

   Az egész egy átkozott látomás, egy elveszett pillanat, s múló mámor, de nem bírta nem élvezni minden keserédes pillanatát. Végig futatta nyelvét az ajkán, először az alsón, majd a felsőn, s csak utána hatolt bele a szájába, ahol először fogain futatta végig, majd még beljebb férkőzött. Nyelvük egymásra talált, gyengéden ízlelgették a másikat, lehunyta a szemét, azonban nem hagyta elveszni az önuralmát.

   Loreley nem érintette meg, bénultan állt előtte, mint akit elvarázsoltak. Mosolygott magában ezen a gondolaton, a kislány még a végén tényleg belészeret, pedig ennél nagyobb ostobaság valószínűleg nincs az egész világon.

   Hátrasimított a hajába, másik kezét a derekára fektette. A bűbájt rászórta, már csak azt várta, elvesszen benne, s önként vállalja a zuhanást vele kézen fogva. A nő teste remegett, ahogyan az övé, ujjaival kedveskedve cirógatta, míg csókjuk egyre mélyebb lett, egyre szenvedélyesebb. A pillanat semmivé lett, átadta helyét az őrült vágynak, az ösztönöknek, a puszta elemiségnek, mely mindkettőjüket hajtotta.

   Közelebb lépett hozzá, testük összesimult, lecsúsztatta kezét a fenekére, belemarkolt és szorosan magához húzta, fogai közé ajkát szívta be, s gyengéden megharapta. Loreley is életre kelt, egyik kezével a hajába túrt bele, a másikkal csípőjét szorította meg. Hozzádörzsölte magát, a nő pedig vele egy ütemre mozdult. Az állatiasság épp oly csábító, mint minden más édes kín az életben.

   Vadul kapott az ajkáért, közben lehúzta róla a pulcsiját, örömmel tapasztalta, hogy a kis szirén közben az övét oldja meg, végre felszabadítva férfiasságát, mely kőkeményen lüktetett fogságában és valószínűleg ezerszer elátkozta volna, ha tudna beszélni.

-          Édes, édes, szirénem – duruzsolta a fülébe, majd végig futatta rajta a nyelvét, utána pedig belehatolt és kihúzta.

   Fojtott nyögés volt a válasz tettére, amitől egész testében összerándult. Még hevesebben kezdte el kibontogatni a ruhákból, lehúzta róla a nadrágját is, aztán a derekánál fogva felkapta. Hasába csókolt, majd a matracra dobta. Egy hosszú pillanatig csak figyelte hófehér bőrét, fekete haját és sötétkék szemeit. Csodálatos volt minden porcikájában, fojtogatta a sóvárgás, de nem mozdult, ki akarta élvezni a látványát, s minden apró rezdülését, ahogy a levegőért kapkod, ahogy remeg, ahogy megnyalta az ajkát…

Reszketett, mintha lázas lenne, a vére sebesen száguldozott az ereiben, a szíve pedig a torkáig felkúszott, hogy ott verjen tovább őrült tamtamot.
Nem értette már rég az egészet, úgy viselkedett, mint egy méregtől lebénult kisállat, aki épp a támadójával néz farkasszemet, aki csak arra vár, hogy eluralkodjon rajta a rettegés, aztán felfalja.Valamiért mégsem félt, érezte, hogy jó döntést hozott, hisz Ville csodálatos szeretőnek bizonyult, azt viszont nem tudta hova tenni, hogy miért nem esett neki egyből, amint átlépték a küszöböt és végleg kettesben maradtak. Ezt várta ugyanis a férfitól, hisz annyit tűz és szenvedély volt benne, mint senki másban, mégsem nyomta egyből a falnak és tette a magáévá ahogy azt hitte.
Ehelyett csak fellette feküdt és nézte azokkal a hihetetlen színű szemeivel, amikben vad tűz égett és amikkel sikerült teljesen elbűvölnie.
Az ujjaival lassan simogatta a bőrét, ráérősen, ő pedig újra és újra megremegett az érintéseitől. A gyomra újra merő görcsbe állt, a vére a fülében dobolt és nem hallott tőle semmit.
Ráérzett a férfire, megértette, hogy egyszerűen csak ki akarja élvezni a pillanatot, mert semelyikük nem tudhatta, hogy nem ez-e az utolsó együttlétük. Nem volt garancia semmire ugyanis.
A kezei a bénult zsibbadás után, lassan új életre keltek, felemelkedtek a puha matracról, amin eddig mozdulatlanul hevertek, aztán Ville meztelen, teletetovált karjára simította a tenyerét. A bőre forró volt és selymes, nem olyan durva, mint a legtöbb férfié, ő pedig egyre és egyre többet akart a tejfehér bársonyból. Csodálkozva cirógatta, amitől Ville lehunyta a szemeit és egy elégedett morgást hallatott, miközben az ő hosszú ujjai is életre keltek és lassan bebarangolták a testét, égető kis szikrákat gyújtva a bőre alatt.
Élvezték az egészet, felfedezték lassan a másikat. Ez most teljesen más volt, mint az első. Ott szinte állat módjára estek egymásnak, most viszont csak gyengéden simogatták a másik bőrét, apró remegéseket és halk sóhajokat elcsalva egymás torkából, miközben a pillantásuk összefonódott.
Nem tudott nem mosolyogni azon, hogy úgy viselkedtek, mint két szűz kiskamasz, akiknek gőzük sincs arról, hogy mi is a következő lépés. A levegő egyre sűrűbbé vált körülöttük, a lélegzetvételeik is elnehezedtek, az ujjait lassan csúsztatta a férfi puha mellkasára és ugyanolyan lusta tempóban simogatta végig az egészet, mint pár perccel azelőtt a hátát, a tarkóját és a karjait.Ville lassan ereszkedett rá, majd csókolni kezdte, amitől halkan sóhajtott bele a szájába.
 Édes volt még mindig, mint a legfinomabb méz, ráadásul pokolian izgató is. Az egész teste lüktetett érte, de megértette, hogy ez most más lesz, mint amit eddig átélt, sokkal jobb, szóval nem kell kapkodniuk, mert minél tovább húzzák annál csodálatosabb lesz az egész.A férfi puha ajkai átvándoroltak a nyakára, majd az egész testét bejárták. Kalandozott a bőrén, felfedezve az összes erogén zónáját és amikor egy-egy érzékenyebb pontra talált felmosolygott rá, hogy aztán tovább csókolgassa és izgassa a vágyait egyre csak fokozó és fokozó területet, amitől a teste folyamatosan feszült, mint egy húr, ami bármelyik pillanatban elpattinthatnak. De nem csak kapni, adni is akart, így egy ügyes mozdulattal a hátára gördítette a férfit, aki sötét pillantásokkal figyelte, hogyan kerekedik fölé, majd hajol rá és járja végig ő is az ajkaival azt az utat, amit az ujjaival már megtett. Mosolyogva vette tudomásul, hogy Ville teste ugyanolyan érzékeny, mint az övé, ha nem érzékenyebb, az izmai görcsösen feszültek meg, ahogy a nyelve hegyével kacifántos mintákat húzott a sima bőrére, aztán a körmeit is finoman végighúzta a férfi hasán, amitől fojtott nyögés tört fel a torkából, aztán finoman utána nyúlt és nem hagyta, hogy a szájába vegye, ismét maga alá fordította.

-          Gonosz kis szirén – súgta a fülébe mosolyogva, majd kissé durván a fülcimpájába harapott. A karcos, vágytól rekedt hangjától, ismét felállt az összes kis pihe a testén, hát még attól, hogy megérezte ismét a féri vágyát a hasának simulni, miközben a fogaival a torkát szántotta végig. Már cseppet sem finomkodott, vadul esett neki, így ő is elengedte magát és halkan sóhajtozva, a körmeit a férfi hátába fúrva húzta magához még közelebb.

   Nem várt tovább, múló mámor a pillanat varázsa, amit egy idő után hamvadni kezd, s a szenvedély tetőpontján akarta befejezni, nem pedig a parázsban járva, mert az már semmit nem adhat. Tétovázás nélkül hatolt mélyre Loreley testébe, miközben kicsit elhúzódva a szemébe nézett. Ajkai szétnyíltak, egyszerre sóhajtottak fel, ahogy tövig a testébe nyomult. A nő szűk hüvelye már-már fájdalmasan szorította a farkát, de nem adott kegyelmet neki, rögtön kihúzódott belőle, aztán újra, keményen bele nyomta magát.

   Beletúrt a hajába, hátrafeszítette a fejét, kezével végig mart a karján, mire elkapta a csuklóit és a feje fölött szorította le egy kézzel. Újra és újra ostromolta a testét, közben olyan erősen harapta meg az ajkát, hogy vére kiserkent és halkan felsikoltott a fájdalomtól. Megpróbálta kiszabadítani a kezeit, de nem engedett neki, lejjebb csúszott a nyakába, amibe ugyancsak belemélyesztette a fogait, erősen, kíméletlenül, nem csak lila foltot akart rajta hagyni, hanem sebeket, vért akart látni nem pusztán zúzódást.

   Loreley mozgolódni kezdett alatta, amivel tovább izgatta, csípője már nem csak vele egy ütemre mozgott, hanem el is húzódott tőle, mintha attól szabadulhatna a fogságától. Újból felsikkantott, amikor bőre finoman felszakadt a fogaitól. Kicsit sem kegyelmezett neki, ez most nem erről szólt, bár ha szavakat formált volna ajkaival, kérve, fejezze be, azonnal leállt volna, de egy szó sem hagyta el a torkát, csak nyögések és sikolyok felváltva.

   Ujjai közé csippentette a mellbimbóját, keményen szorította meg, közben teljesen felnyársalta és pár hosszú másodpercig nem mozdult, csak ágyékát szorította az öléhez, picit körözve, így izgatva a csiklóját. A nő összeszorította a szemét, zihálva kapkodott levegő után, mintha nem tudná eldönteni, sikítson vagy sóhajtozzon a vágy édes kínjába, amibe belesodorta.

   Igen, kislány, ez a mennyország és a pokol egyszerre!

   Szerette, ha őt kínozzák, de ugyanannyira szerette ő is kínozni az ellenfelét. A szex végül is, nem egyesülés, pusztán harc egymás ellen, egymásért a beteljesülést harcolva.

   Erősebben szorította meg a mellbimbóját, utána hirtelen megint kihúzta magát a testéből és erősen visszavágta a csípőjét, újra kezdve az ostromot. Loreley felnyögött, fejét oldalra fordította, ő meg újra a nyakára tapadt, addig nyalogatva, szívva a bőrét, ameddig újra felé fordította, nehezen viselve a vágy azon fokát, ahol kínná válik.

   Belemarkolt a combjába, és durván felnyomta egészen a mellkasáig, így hatolva még mélyebben belé. Egy pillanatig elgondolkodott rajta, elengedi a kezeit, aztán elvetette az ötletet, itt most ő irányított, bármennyire is akarta a szirén sebeit, melyeket testén ejthet viszonzásképpen. Akaratát vette célba, füléhez hajolt.

-          Nyisd ki a szemed – parancsolt rá, halkan suttogva. – Vagy abbahagyom!

   Loreley azonnal reagált, szemei kinyíltak, sötét íriszével őt figyelte, mint egy angyal úgy nézett rá, akinek fogalma sincs mibe keveredett. Ajkához hajolt, lenyalta kicsordult vérét, aztán hirtelen megcsókolta. Mindkettőjük teste vészesen remegett, s tudta, nem bírja már sokáig. Elengedte a combját, végig simítva ujjai okozta zúzódáson, aztán a nő nyakára fűzte.

   Erősen harapta meg a nyelvét, aztán elhúzódott tőle. A szemeit figyelte, miközben egyre erősebben szorította a törékenynek tűnő, hattyúnyakat, mely megfeszült ujjai alatt. Elakadt a lélegzette szorítása nyomán, egyre gyorsabban és erősebben hatolt a testébe, míg nem izmai megfeszültek, amikor szabadulni akart megint alóla, s külön meg kellett küzdenie az oxigénért, aminek elzárta az útját.

   Hüvelye ritmikusan kezdett összehúzódni farka körül, szemei fennakadtak egy pillanatra, ahogy az orgazmus keményen magával rántotta a fulladás közepette, amitől nem bírta tovább, mélyeket, keményeket lökött még rajta, s beleélvezett a testébe egy nyögés kíséretében, de nem hagyta abba, nyakát viszont azonnal elengedte.

   Fáradtan hajolt a nyakára, kapkodott a levegő után, míg mellkasán élvezte a nő szívének dobogását. Loreley nagy kortyokban nyelte a levegőt, megtámaszkodott karján, hogy súlyát ne engedje rá, talán így is túl sok volt neki az egész.

Az egész új volt. Ville a gyönyör olyan pokoli formáját mutatta meg neki, amiről világ életében azt hitte, hogy képtelenség élvezni. Erre tessék, ott pihegett alatta kielégülten, a hátát simogatta és úgy mosolygott, mint még soha.
A teste fájdalmasan lüktetett továbbra is, érezte, hogy a férfi minden porcikáját meggyötörte és mégis képtelen volt haragudni rá, mert a keserves kín keveredett az érzéki, édes gyönyörrel.
Nem volt benne biztos, hogy normális-e. Ville és azok a zöld szemek elvették az eszét. Biztos volt benne, hogy üvöltenie kéne vele és menekülni előle, ő meg csak feküdt nyugodtan és próbált magához térni az orgazmus után, ami élete eddigi legcsodásabb élménye befejezése volt.
Nem volt kiakadva, végül is már az elején valami ilyen állatias vadságra számított tőle,
A férfi lassan emelte fel a fejét és a tekintetét az övébe vágta, majd lassan elmosolyodott.

-          Ne vigyorogj – szólt rá hidegen.

-          Élvezted – állapította meg olyan hangon, mintha maga is csodálkozna a dolgon, aztán az ajkához nyúlt, amit a fogaival harapott ki, amiből még mindig finoman csepegett a fémízű vér, amit rendre lenyalt, de most nem volt rá ideje, Ville a hüvelykujjával törölte le róla a lassan szivárgó vért, aztán élvezettel lenyalta a piros kis cseppet az ujjáról, amitől elakadt a lélegzete.

-          Nem vagy normális – suttogta halkan, miközben kidülledt szemekkel figyelte a férfi kéjes arcát, aki lassan mosolyodott el, majd újra felnyitotta a szemeit, hogy újra elbűvölje azokkal a gyönyörű macskaszemeivel, majd az ajkára hajoljon és olyan puhán csókolja meg, amivel újabb reszketést sikerült kiváltania belőle.

-          Tudom, de a jó hír az édes kicsi szirénem, hogy te sem vagy az – búgta a fülébe.

-          Alkalmazkodó típus vagyok – felelte hidegen, mintha az előbbiek semmit sem jelentettek volna a számára, ám maga előtt nem tagadhatta, hogy őrülten élvezte az egészet.

-          Hát persze – nyalta végig a férfi jókedvűen a nyakán lévő sebet, mire a hátába mart, Ville pedig felnyögött és rávillantotta a méregzöld szemeit, amitől lustán elmosolyodott.

-          Szóval erre gerjedsz? – Kérdezte halk, blazírt hangon, miközben újra megkarmolta, a férfi pedig lehunyta a szemeit és reszketősen felsóhajtott. – Ezt szereted? – Kérdezte újra, miközben kicsit felemelte a fejét. A nyakába azonnal éles fájdalom hasított, ami miatt a férfi vállába harapott, aki megborzongott. – A fájdalom tetszik? – Súgta, miközben újra belehasított a hófehér puha bőrbe a körmeivel, hogy tovább izgassa a férfit.

Újra akarta, nem törődve a veszéllyel. Ugyanúgy akarta, ahogy az előbb, azt se bánta volna, ha megfojtja szex közben, de hirtelen rátört a vágy, hogy ki akar próbálni mindent vele, ami messzire űzte a józan esze minden tanácsát, miszerint menjen el, amíg teheti. Képtelen volt rá. Ő is sebeket akart ejteni a márvány fehér testen viszonzásként, bár abban nem volt biztos, hogy Ville hagyni fogja-e neki vagy csak azt élvezi, hogy ha ő bánthatja a másikat, miközben gyönyört ad.

-          Igen – súgta a férfi elhaló hangon, miközben engedelmesen a hátára dőlt és hagyta, hogy lovagló ülésben helyezkedjen el rajta. A farka ismét harcra készen állt, ő pedig mosolyogva figyelte, hogy mennyire felizgatja Villét pusztán azzal, hogy vérvörös csíkokat karcol rá, a körme hegyével.

-          Vért akarsz? – Hajolt fölé, miközben a csuklóját az erekciójához dörzsölte, amitől az egész teste összerándult.

-          Mit akarsz még? – Harapott keményen az ajkába, hogy felhasítsa a puha bőrt ő is, amitől Ville fájdalmasan nyögött fel.

-          Csináld – nyögte, mire újra vigyorogni kezdett és durván harapta végig a testét. Nem fogta vissza magát egy cseppet sem, az ujjait a férfi férfiassága köré kulcsolta, majd keményen megszorította, amitől Ville egész teste görcsbe rándult, a szemei pedig fennakadtak, miközben újabb fájdalmas nyögés zengett fel a torkából.